Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 3. szám - SZEMLE

OLTVA1 FERENC: TANULMÁNYOK A MAGYAR HELYI ÖNKORMÁNYZAT MÚLTJÁBÓL Szerkesztette: Bónis György és Degré Alajos. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1971. 511 l. A Művelődésügyi Minisztérium Levéltári Osztálya (ma: Levéltári Igazgatóság) 1965-ben az irányítása alatt álló levéltárak tudományos dolgozói elé jelentős feladatot tűzött ki: a helyi képviseleti intézmények, testületi szervek történetének feldolgozását és a tanulmányoknak egy kötetben való közreadását Utalunk a feldolgozókhoz intézett irányelvekben kifejtett gondolatokra: a cél a helyi hatalmi szervek fejlődésén keresztül érzékeltetni az utat, amely végül is a felszabadult nép hatalmának megfelelő szervezet: a tanácsrendszer létrejöttéhez vezetett. A kötet előszavában a szerkesztők — Bónis György és Degré Alajos — közlik, hogy a felhívás a levéltárosok körében visszhangra talált, amit igazol, hogy 33 munkatárs jelentkezett. A szerkesztők számottevő segítséget adtak a kutatóknak azzal, hogy összeállították a megyék. városok, községek politikai- jogi szervezetére vonatkozó legfontosabb irodalmat, a levéltárosok egyik folyóiratában, a Levéltári Szemlében még további útbaigazítást közöltek, különösen hangsúlyozva — mint feldolgozási kívánalmat — a szervek társadalmi alapjainak a felderítését. A szerkesztőkre számottevő felelősség hárult, de a munkatársak felkészültsége és igyekezete beváltotta a hozzájuk fűzött reményeket. A szerkesztői előszó szerint a szerzők (végül is a 33 jelentkezőből 17 szerzőnek készült el a tanulmánya) a török kortól a felszabadulásig terjedő időközből 5 megye és egy kerület, 6 város és egy község egyegy korszakában működő legfontosabb helyi önkormányzati szervei történetét írták meg. Ezen kívül tanulmány készült a XVI—XVII. századi megyei közgyűlésekről, a mezővárosi önkormányzatról a XV—XVII. századi török háborúk korában (főleg Gyuláról) és az egyházi nemesi község önkormányzatáról és igazgatásáról. Két tanulmányt nem területi önkormányzati szervről írtak: az egyik a Csanád megyei Gazdasági Egyesületről, a másik a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamarának a Horthy-korszakban játszott szerepéről készült. A tanulmányokat levéltárosok írták. Ha lehet a levéltárost ilyen jelzővel illetni, kivétel nélkül „gyakorló" levéltárosok munkáiról van szó. Ez pedig nem közömbös. Olyan kutatók készítették a közleményeket, akiket úgyszólván egész életükben az iratokat létrehozó szervek működése, a szerveket megteremtő intézkedések, a működési kör, a szervek vezetése és nem utolsósorban a létrejött iratok rendje foglalkoztat. Ahhoz, hogy az iratokat használni lehessen, elsősorban a levéltárosnak kell az iratok alapján megismerni a társadalom által az adott társadalmi közösség valamilyen tevékenységének ellátására létrehozott szervezetet. A levéltáros azután leírja az iratok rendezett egységeit és ezeknek a feljegyzéseknek alapján, mintegy a kutató előtt járva, segíti a levéltári anyag sokoldalú felhasználását. Mindezt azért tartottuk szükségesnek elmondani, mert a helyi önkormányzatok múltjának kutatása és ebben a kötetben való közreadása és a szerkesztés munkája nem véletlenül esett a levéltárosokra. A kötetben közölt tanulmányok mindegyike önálló életet él. Nem olvadnak egységes egésszé, hiszen azt a célt minden területen még nem lehetett kitűzni. .593