Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 3. szám - SZEMLE

A tanulmányok mégis figyelemre méltó eredményt jelentenek történetírásunkban. A 17 tanulmányból 8 az 1848-as polgári forradalom és szabadságharc utáni időszakból meríti tárgyát és ezekből 3 a felszabadulásig jut el. A 17-ből 15 tanulmányban helyi vonatkozású szerveket dolgoztak fel. A munkák áttanulmányozása után támad az a meggyőződésünk, amelyet különben a helytörténetírás eredményeivel foglalkozók kezdettől fogva hangsúlyoznak (Mályusz Elemér, Eperjessy Kálmán, Szántó Imre stb.), hogy egy adott kor társadalmának megismeréséhez elengedhetetlen a helyi társadalom tanulmányozása. A társadalmi, gazdasági alap azonossága mellett is, helyenkint színes, változatos a kép és ennek megismeréséről lemondani nem lehet. A kötetben három olyan tanulmányt tettek közzé, amelyek tárgyukat szélesebb területről merítik. Degré Alajos: Megyei közgyűlések a XVI—XVII. századi török háborúk korában, Lengyel Alfréd: Az egyházi nemesi község önkormányzata és igazgatása a feudalizmus alkonyán, Bácskai Vera: A mezővárosi önkormányzat a XV. században és a XVI. század elején c. tanulmánya. Békés megyei vonatkozásainál fogva a szűkre szabott keretekhez képest bővebben foglalkozunk Bácskai művével. Bácskai Vera mezővárosaink középkori történetének érdemes kutatója. Tanulmányában bizonyítja, hogy a mezővárosi önkormányzat fontos szerepét a város érdekeinek és jólétének védelmezésében éppenséggel Gyula XVI. század eleji története bizonyítja a legjobban. Állítását igazolja a bőséges forrásanyag, amely más helységre nézve ebből a korból elenyésző. [Érdemesnek tartjuk megjegyezni, hogy Bácskai Borsa Ivánnak a Levéltári Közleményekben a Hunyadi-család levéltárának története c. munkája (Levéltári Közlemények 1964. I.) útmutatása alapján jutott a forrásanyaghoz.] Gyula a XV. század végén, a XVI. század elején az ország legnépesebb mezővárosai közé tartozott. Brandenburgi György tulajdonába került az uradalom, amelyet az őrgróf tisztjei útján igazgatott. A város sorsába azonban a polgárok is beleszóltak, mert elég súlyuk volt (a lakosság 28°/

0-a kézműiparral és kereskedelemmel foglalkozott és a nevek alapján 20 iparág létére következtet Bácskai) ahhoz, hogy a Corvin Jánostól 1496-ban nyert városi kiváltságlevélben meghatározott önkormányzati jogokkal élni tudtak. A legfőbb tisztségviselők az őrgróf bizalmi emberei voltak, de figyelembe kellett venniök a tanács egy részének akaratát is. Érdekesen bonyolódott Gyula élete, amikor a város az országos politikába is belesodródott. Az uradalom a Mohácsot követő időszakban a Ferdinánd-párt és a Szapolyai párt közötti küzdelmek körébe került. 1528 végén Békés megye nemessége elszakadt Ferdinándtól. Nem kaptak ugyanis védelmet a király pártját is képviselő gyulai várbeli katonaságtól, sőt annak ellátása is őket terhelte. 1528 decemberében Szapolyai Laszki Jeromos vezetésével sereget küldött Gyula ellen. A polgárok Szapolyai felé hajlottak, a várnagyok — és ez az érdekes —, a polgárokkal, ill. a tanáccsal tárgyaltak, miként volna az ostrom elkerülhető. A két király küzdelme éreztette hatását a belső hatalmi csoportosulásokra is. Az őrgróf kegyeltjeinek érdekei is elválnak, a polgárok pedig túlnyomó többségükben Szapolyai oldalára álltak és ezzel elősegítették részére a vár birtokba vételét. A szerzőnek — amint tanulságképpen közli — módja nyílott az események részletes leírása közben betekinteni a mezővárosi lakosság és az önkormányzati szerveik harci módszereibe. Ezzel jelentősen hozzájárult a kor társadalmi viszonyainak ismertetéséhez. Tanulmánya azért is jelentős, mert Békés megyének bármilyen gazdag is a történeti feldolgozása — e korbeli eseményeit ilyen részletesen máshonnan nem ismerjük. A hely korlátozottsága nem teszi lehetővé még azt sem, hogy a tanulmányokat legalább az eíőbb is közölt mértékben ismertessük. Ezért Bácskai dolgozatán kívül, ugyancsak Békés megyei tárgyánál fogva Szabó Ferenc tanulmányáról szólunk: Egy megyei gazdasági egyesület szerepe a földbirtokosság érdekvédelmében az ellenforradalmi korszakban, amely a címben jelzi, és abból általánosítani is lehet, hogy a megyei gazdasági egyesületek, amelyek az 1850—1860-as években minden megyében és számos agrárjellegű városban alakultak — az életrehívók, az adott terület földbirtokosai, vagy ha azok nem voltak: vagyonos parasztjai — érdekvédelmi szerepet láttak el. A szerző rámutat, hogy ezek az egyesületek 70—80 éven át helyileg igen jelentős szerepet játszottak, társadalmi és politikai sú.594