Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 3. szám - SZEMLE

ket tartalmazó fejezetek a leíró rész után kerüljenek. Krupa már a könyv első soraiban hangsúlyozza, hogy a békési szlovákság egykor gazdag szellemi kultúrája nemcsak a kopás, hanem a fölbomlás állapotában van, a megőrző-földolgozó munka alig élhet a megfigyelés módszerével. majdnem teljesen az emlékek összegyűjtésére szorítkozik. De az elmúlt hét-nyolc évtized az idős parasztemberek elbeszélése nyomán viszonylag jól rekonstruálható és rögzíthető a szokások elhalásának és a hiedelmek kopásának folyamata. A szerző igen értékes észrevételeket tesz e téren és fontos párhuzamokat szolgáltat a hasonló állapotban levő magyar szokások és hiedelmek vizsgálatához. Megállapítja az eltűnés fázisait. A két fő határvonalat a két világháború (hozzákapcsolva a forradalmakat, majd a lakosságcserét is) jelenti. Ezen belül még két, kevésbé éles szakaszhatár tapasztalható: a 20—30-as évek fordulója, amikorra elhagyják az első világháborút csökevényekben túlélt szokásokat, valamint a 60-as évek eleje, a kisparaszti gazdálkodás megszűnése, a teljes kollektivizálás. Kétségkívül, a legnagyobb megrázkódtatást az első világháború okozta. A megelőző évtizedekben a békési szlovák paraszti kultúra viszonylagos állandóságban virult, melyet a munkabíró férfilakosságot hirtelen elszívó. majd a megélhetést egyre súlyosbító háború brutálisan földúlt. A szokások és hiedelmek hagyományos rendje a társadalmi-gazdasági változások előrehaladtával bizonyosan fölbomlott volna háború nélkül is. Ami 1920 után megmaradt olyan mértékben veszített szigorúságából és komolyságából, a paraszti életet szabályozó voltából, hogy élete ekkor már vegetáció. Jó megfigyelőként rögzítette Krupa, hogy egyes szokások paródisztikus, humoros formában élnek közvetlenül eltűnésük előtt. Természetesen az első világháború előtt sem volt mozdulatlan a szokás világ. Figyelemreméltó tény. hogy a nagyobb, polgárosultabb Békéscsabán — mely uevan 1918-ig község volt. de jóval korábban megütötte a mezővárosi mértéket — illetőleg a kisebb községekben és a kiraizásokban az első világháborúig a legtöbb szokás egyenlő elevenséggel él. Különbség tapasztalható viszont a lakosság egves rétegei között. Legkevésbé tartották a jeles napokat a gazdag narasztok. Nem minden egyes, csupán bizonyos szokások megtartására szorítkoztak a szegényparasztok és az agrárproletárok, már csak azért is, mert a földműveléshez és az állattartáshoz fűződő szokásokat és hiedelmeket, föld és állatállomány hiányában nemigen gyakorolhatták. Legtovább őrizte és tartotta a népi ünnepeket a középparaszt és a kisparaszt. Ezen a csoporton belül külön réteget képvisel a tanyai lakosság, amelynél helyzetéből következően többnyire hiányoztak a közösségi cselekmények, de legtovább megőrződtek a termelési hiedelmek. Különös figyelmet érdemel a tételes vallások és a néphit kapcsolata. Jóllehet, közvetlenül a letelepedés után Békéscsabán idősebb Tessedik Sámuel, Szarvason Markovitz Mátyás lelkészek szigorúan tiltották egyes szokások gyakorlását és üldözték a babonás hiedelmeket, azokat a hagyomány ereje nagyobbrészt századunk elejéig fönntartotta. A karácsonyi ünnepkörben jól tanulmányozható a régi pogányeredetű és az úiabb keresztvén ünnepnapok harmonikus összefonódása. Akadnak olyan jelenségek is, amelyek egyelőre még megmagyarázhftatlanok, s a későbbi tudományos kutatás lesz hivatva megválaszolni. A Luca. a karácsony, az óév-újév fordulójának igen gazdag szokásai érthető módon az elmúlt évtizedekig virultak, ugyanis majdmind a kövatkező évhez fűződő jókívánságokkal és jóslásokkal kapcsolatos. Kézenfekvő az is, hogv az időjárásra vonatkozó jóslatok az év minden szakában ma is elevenek, hiszen azok egy részét még a napisajtó is ébren tartja, az időjárás alakulása minden korban állandó beszédtéma. A jóslásokban a racionális és az irracionális elem gyakran nehezen választható szét. Viszont magyarázatot vár például a nagypénteki éjszakai mosakodás kései fennmaradása, vagy az Alföldön oly népszerű belehemes játék töredékes volta. Nyeresége a kötetnek, hogy a két nagyon népszerű, . friss" szokást, a mikulási és a karácsonvesti aiándékozást eazdagon dokumentálja és jól föltárja, hogyan illeszkedtek a tradicionálisabb jeles napokhoz. Jó leírásban, részletes megfigyelésben nagyon gazdag Krupa András kötete. Gonddal rajzolja meg a békési szlovákság jeles napjainak ?0. századi történetét. Igen sok szlovák szöveget, sőt dallamokat is közöl, állításainak igazolására magnetofonról vett idézetekkel 13 585