Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 3. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Hunya István. Az évváltozás nem helyzetváltozás

Az ismertetett újságcikkel levelet is írtam országos központunknak, hogy onnan is keressék a kiskőrösi vasútépítési vállalkozót, Bartos Józsefet. Az endrődi főjegyzőt is megkértem, és jelenlétemben diktált levelet az illetékeseknek. Helyi szervezetünk nevében én is írtam. Eredmény semmi. Bár mégis lett valami: Valóságnak bizonyult, amit sejtettem. Tudatosan engedett a kormány és minden munkáltató vállalat bármilyen gazságot a védtelen dolgozók kizsákmányolására, becsapására. Hiszen józan ésszel lehetetlen elhinni, hogy egy országban és éppen vasút építésénél ne lehessen megtalálni egy embert, aki az építésnek bármilyen formában irányítója. Rávilágított ez és a többi hasonló becsapási, visszaélési forma arra is, hogy a megyék, járások, munkabér-megállapító bizottságok hatásköre is csak addig terjedt, ameddig a kormány meghatározott keretén belül megállapította, hogy a munkáltató annál többet nem adhat, a munkavállaló többet nem kérhet. De arra, mint a tényekből kitűnt, nem volt hatóság, mely a csekély bérért elvégzett munka díjának kifizetésére kötelezte volna a munkáltatót. Arra azonban számtalan példát mutattak a rendfenntartó hatósások, hogy ahol a munkások hangosan követelték munkájuk díját, mindjárt inézkedtek a csendőrök. *** Kihasználták a földmunkások nehéz helyzetét az uradalmak is. A cselédek évi bére sohasem volt bőséges. De most, ismerve a nincstelenek szorult helyzetét, azt is nyirbálták. , Ha nem bírja a cseléd, elmegy. Nem okoz gondot, van szegényember elég" — gondolták az uradalmi intézők. Decemberben néhány távoli uradalom részére évesbérest toborzó egyén jelent meg szervezetünkben. Néhánv uradalomból levelet is kaptunk. Elfogadható munkabért és egyéb feltételek törvényerejű, illetve szerződésben foglalt biztosítását nem kínálták. Többek közül idézem a Földmívesek Lapja 1922. január 28. (2. sz.)-ban megjelent Endrőd című cikkem. „A múlt év december 24-én a többi között kaptunk levelet Soltszentmártonból. A levelet Vas Géza gazdatiszt írta alá. Munkásokra volna szüksége, mégpedig január 1-től 4 hónapra 20 béres és egy munkásgazda, május 1-től 7 hónapra pedig 40 béresre. Kérte az említett levélben, hogy a feltételekről értesítsük... összehívtam szaktársaimat és megbeszéltük a feltételeket... A téli hónapokra kérünk 2800 koronát, vagy 130 kg búzát és 250 koronát hetenként. Ezenkívül konvenciót (hetenként: 1 kg szalonnát, 7 kg kenyeret, 2 kg főzőlisztet, 5 kg krumplit, 1/2 kg húst, 1/4 kg sót, 1 kg főzeléket, kását, vagy babot). A hét tavaszi és nyári hónapra kértünk 13 mm búzát, 2 mm árpát, 12 mm csöveskukoricát, 100 négyszögöl veteményföldet, egy pár megfelelő csizmát és havonta 1000 korona készpénzt és konvenciót havonta 40 kg kenyérliszt, 5 kg szalonna, 25 kg krumpli, 5 kg főzelék, 2 kg hús, 1 kg cukor, 2 kg só, megfelelő lakás és havonta egyszeri haza- és visszaszállítás." Az említett bérigény megállapításánál már figyelembe vettük a pénzérték rohamos romlását, amely már az 1921. év végére is nagy csalódást okozott azoknak, akik év elején még nem tudhatták, hogy mire megkapják, értéke már fele sem lesz. Ezért inkább az értékét nem veszthető gabona és egyéb élelmiszerszükségleti cikkekben való megállapodásra irányítottuk a bérezést... Vas Géza gazdatisztnek megírtam: amennyiben egyetért ismertetett bérezési feltételeinkkel, úgy jöjjön Endrődre, vagy megbízottját küldje el a szerződés aláírására. Vas „úr" nem jött. Nem is válaszolt. Nem ő volt az egyedüli, aki dolgozót csak éhbérért akart. Idős szaktársaink búsan el-el mondogatták: Bár nem emlékeznek olyan munkabérre, amely gondnélküli életet biztosított volna. De ilyen nehéz évre, mint ez az 1921. év, nem emlékeznek. *** Éhséggel, bizonytalansággal küzdve léptük át az Ó és Üj év láthatatlan mezsgyéjét. Reménykedve, talán jobbat rejt magában a jövő év. Habár az októberben megtartott szentesi kongresszus nem sok reménnyel kecsegtetett és mert utána is részemre veszélyesnek ígérkezett a mozgalom, mégis annak erősítésében reméltem magam és társaim részére a múlt évnél jobb eredményt, örültem, mikor kubikos társaimmal megállapodtam, hogy a községben is megala.518