Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 3. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Hunya István. Az évváltozás nem helyzetváltozás

HU NY A ISTVÁN: AZ ÉVVÁLTOZÁS NEM HELYZETVALTOZÁS Nem hagyhatom el az 1921. évet anélkül, hogy a kubikosok helyzetét mégegyszer ne ismertetném. — Az ő helyzetük az enyém is. A cukorrépa felszedésével vége lett a mezőgazdasági munkának. Az esős, fagyos idő beálltával a kevés út-, csatornaépítő földmunka is megszűnt. Azok a kubikos társaim is hazakényszerültek, akik a szarvasi határbeli kákái szikesen vadvízlevezető és egyben majd öntözésre is alkalmas csatornát építettek. Alig kereshettek már annyit, amennyiből saját magukat élelmezhették... Értesítették is őket; elfogyott a pénz. Csak a rémisztő nagy gond maradt azoknál, akik nem jutottak olyan keresethez, mely rendes megélhetést biztosított volna a családoknak. Naponta telve volt helyiségünk. Kijártak sokan a községből is, a Polányi Máté körül csoportosuló fiatalok, idősebb kubikosok. Szervezetünk volt az egyetlen hely, ahol őszintén mondhatták el véleményüket, bajaikat. Egyik fenyegető káromkodással, másik csendesen kesergő kétségbeeséssel. Sok példát kellene felvázolni. De elég annyi, ami akkor Magyar kubikosok című cikkemben megjelent, a Földmívesek Lapja, 1921. december 31-i (27.) számában, abból említek néhány tényt; „... Endrődről Péter-Pál napján 24 kubikos ment el Kunszentmiklósra a kiskőrösi kettősvágány töltési munkálataira. Azzal a reménységgel mentek, hogy miután az aratásból kimaradtak, legalább pár mázsa gabonáravalót keresnek... Az ígéretek úgy szóltak: ... első héten előleget kapnak, a második héten tiszta fizetést Kéthetenként ingyen jegy a haza- és visszautazáshoz. A munka súlyos. Kunszentmiklóstól 5 kilométernyire termelték ki az anyagot. 10 köbméteres kocsik után fizettek 60 koronát, amely — tekintettel a súlyos munkára —, nem busás. Bartos József nevű vállalkozótól kellett volna a fizetésüket megkapni, aki első héten fizetett nekik 200 koronát. A második héten állítólag nem kapott pénzt, tehát nem tudott fizetni... Végre is a munkások jelentést tettek illetékes helyekre. Eredmény nem lett. Bartos úr mint a kámfor... a 24 munkásnak 18 082 koronája veszett oda, amiért még a nyáron megdolgoztak ... Egy másik eset: Októberben 120 földmunkás ment el a gyöngyösi kisvasút építéséhez. Az ígéret itt is szép volt. A vállalkozó kilátásba helyezte, hogy a szükséges élelmet, főképpen a kenyeret és szalonnát, jutányos áron fogják megkapni. Ezen kívül a munkásokat 150 korona napi keresetről biztosította. A kialkudott fizetés köbméterenként 60 korona lett volna. Az egyezségben volt, hogy amennyiben a munkások a napi 150 koronát nem kereshetik meg, két hét elteltével hazaszállítja őket. Első héten megkeresték a napi 150 koronát, de azután mindig kevesebb lett a kereset... A 60 koronás egységár 40 koronára olvadt le. A munkások ekkor ragaszkodtak a 60 korona egységárhoz ... hiábavaló volt. Két és fél hét múlva a munkások egy része otthagyta a munkát, a másik része ott maradt, arra számítva, talán javulni fog a helyzet. Ez azonban nem következett be, s így kénytelenek voltak azok is otthagyni..." Fájó volt e kegyetlen tényeket napról napra hallani egymástól, de még nehezebb a családoknak átélni. .517