Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 3. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Schrer Ferenc: Emlékezés Márki Sándorra

SCHERER FERENC: EMLÉKEZÉS MÁRKI SÁNDORRA Banner János kitűnő Márki-tanulmányában említi, hogy Márki Sándornak egy év híján félszázados tanári működése alatt kereken 12 000 tanítványa volt. Ezek egyike e sorok írója is. 1907 őszén iratkoztam be a kolozsvári egyetem történelemföldrajz tanári szakára. E tanévben éppen Márki Sándor volt a bölcsészeti kar dékánja. Szeptember 12-én írta alá leckekönyvemet, s kézfogással a kar hallgatói közé fogadott. Ez első kézfogástól az utolsóig mintegy 17 év telt el. Ez idő alatt — leszámítva az első világháborút követő zűrzavaros éveket — kapcsolatunk nem szakadt meg. Több mint 60 év messzeségéből igyekszem most felidézni nemes alakját és a vele kapcsolatos személyes élményeimet. Először a harmadik félévben vettem fel leckekönyvembe egy kollégiumát, összefüggően és folytatólagosan azonban csak az utolsó négy félévben hallgattam őt. Nem szabadon adott elő, hanem felolvasott, mégis mindig nagy érdeklődéssel vártuk óráit. Előadásait gondosan kidolgozta, s olykor szabadon előadott megjegyzéseivel fűszerezte. Egyetemi éveim alatt jelentek meg legnagyobb munkái: a II. Rákóczi Ferencről szóló háromkötetes életrajz, továbbá az ó- és középkorról, valamint az új- és legújabb korról írt művei két-két kötetben. Mindez azonban nem akadályozta meg abban, hogy előadásait és a szemináriumi gyakorlatokat pontosan és lelkiismeretesen meg ne tartsa. Igényes volt magával szemben, de alapos munkát követelt tanítványaitól is. Egyetemi tanulmányaim második félidejében rendszeresen dolgoztam a Márki vezette közép- és újkori egyetemes történeti szemináriumban. Itt a főkollégium anyagához kapcsolódó szabadelőadások, továbbá könyvismertetések és felolvasások hangzottak el. A negyedévesek rendszerint készülő szakdolgozatukból mutattak be részleteket. Az előadásokat és a felolvasásokat vita követte, professzorunk hozzáfűzte megjegyzéseit. A kiemelkedő munkákat megdicsérte, s olykor egyiknek-másiknak nyilvánosságot is biztosított. így jelent meg például egy könyvismertetésem a Századokban (1912. évf. 62—65. 1.). A szemináriumnak jelentős könyvtára volt, melyet a titkár kezelt. Ugyanő állította össze a gyakorlatok programját. A titkári tisztet professzorunk mindig egy negyedévesre bízta. Harmadéves koromban Banner János látta el ezt a szolgálatot. A következő évben én léptem az örökébe. Titkárságom idejére esett a gyulai születésű Horváth Jenő magántanári habilitációja. melyre „A nagyhatalmak megalakulása" c. művét nyújtotta be. Márki e mű tanulmányozása közben az őt érdeklő fontosabb részeket aláhúzta, s a lapszélekre jegyzetelte észrevételeit. E művet később nekem ajándékozta. Amikor közeledett a próbaelőadás ideje. Márki megkért, hogy az előadásra toborozzak minél több hallgatót. Ez meg is történt, s Horváth Jenő szépszámú hallgatóság előtt tarthatta meg Washingtonról magántanári próbaelőadását. A szemináriumban tanultuk meg igazán tisztelni, becsülni és szeretni Márki Sándor nagy tudását, szelíd természetét és emberszeretetét Szokásban volt, hogy a titkár az utolsó szemináriumi gyakorlaton a negyedévesek nevében elbúcsúzzék vezető professzorunktól. Búcsúbeszédemben szeretetünknek és tiszteletünknek így .515