Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 3. szám - Tábori György: Tótkomlós állattartása

A tinót 4 éves korában törték be a járomba (lámali do jármo). Először csak üresen tették rá a jármot egy-két hétre, hogy a nyakán a bőr megvastagodjon és megszokja. Két-három heti szoktatás után a tézsla végére nehezéket, rendesen fatönköt akasztottak és azt húzatták, végül az öreg ökrök mögé, négyesbe, szekérbe fogták (vofi zme zapriahali). Munkában az ökrök kitartóak, de a delet megérezték és nehezen maradtak a barázdában. Járomban a baloldali a hajsás, jobboldali a cás. A jól betanított ökörpár nyomon követi az embert. Indításuk dü-hé, megállításuk hő-ő-ő. Jobbrafordításuk cále hajs és neve kiáltása, balrafordításuk cálle és a baloldali neve kiálltásával történt. Hajtáshoz hosszúnyelű ökörhajtó ostort használtak, melynek részei: a másfél méteres nyél (porisko) koronaakácból, a telek (z veske), az ugyancsak másfél méteres derék (zinka) kötélből, az 1—1,2 méteres csapó (surovec) nyersszíjból és végül a sugár (sugár). A szarvasmarha neme és kora szerint lehetett: tehén krava, vemhestehén Cevná, üsző jalovicka, bika biko, növendékbika bicko, tinó junec, ökör vól. Színei szerint: fehér bielá, vörös riska, fakó faka, tarka tarkavá, szőke sivá vagy sivavá. Szarvállások közül a kajlaszarvún kajlavá-n kívül mást nem ismernek. A borjú szopásának meggátlására helyi kovácsok által készített és vasszegekkel kivert pallókat (palóka) használtak. A tótkomlósiak a legutóbbi időkig csak a legszükségesebb esetben hívtak állatorvost a beteg jószághoz. Az állatot maguk igyekeztek meggyógyítani. Ha a gyógyítás nem járt sikerrel, akkor is szívesebben fordultak olyan emberhez, aki gyógyító hírében állott. Ilyen volt Tótkomlóson a Nagy utcai Pipis család tsöbb nemzedéke. Az állat betegségét gyakran boszorkány rontásának tulajdonították. Sokat meséltek a fekete macska képében megjelenő boszorkányról, ami elvitte a tehenek hasznát. Malya apóka mesélte, hogy nekik még a köcsögeiket is összetörte a bosorka, amiket az édesanyja kitett a köcsögtartóra. A megrontott tehenüket Krucsjak Györgyhöz vitték, aki vissza tudta csinálni a rontást. Körbefüstölte a tehenet, attól gyógyult meg, „Az ánti világban bizony gyakori volt az ilyen eset" toldta hozzá Malya néni. Rontani inkább öreg asszony mastickárko porobí, helyrehozni odrobí férfi ember szokott. A kisebb „sebészeti beavatkozásokat" magunk is megcsináltuk az apámmal. mondta Bencsik Márton. Bicskát (bicak), zsineget (motúz), és tűt (ihla) használtak hozzá. A gyógyítás mellett fontos az élősdieknek az irtása. Féreg ellen a ráolvasás (zacítania) a leghatásosabb eljárás. A ráolvasás kézrátétellel történik. Napfelkelte előtt kilencből hibátlanul kell visszafelé olvasni és ezt háromszor kell megismételni, három egymást követő napon. A harmadik nap reggelére a féreg kihullik az állatból. Ha közben a nan felkelt, a ráolvasást nem lehetett folytatni, másnap élőiről kellett kezdeni az egészet. Nyílt sebre is ráolvastak, hogy gyorsabban összeforrjon. A kiscsikó és a borjú nyakára szemverés ellen piros szalagot kötöttek. A tetves állatot három napon át szappanos vízzel (luzini) mosták, majd avas szalonnával és higanyos zsírral bekenték. A különféle daganatokat gőzölték, (párili). A rüh, (srab) és más bőrbetegségek ellen kocsikenőccsel dörzsölték be a jószágot. A csonttörést ritkán gyógyították, mert az hosszadalmas lett volna, olyankor az állatot inkább levágták vagy eladták a mészárosnak. Belső gyulladás kiszívására tá<472