Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 3. szám - Nagy György: A Körösök szabályozásának története

Elképzelései a későbbi tervekben valósultak meg. Nagyobb lendületet vettek a nagyvízi szabályozási munkálatok 1845 után. amikor Széchenyi István lett a Tiszavölgy szabályozásának királyi biztosa. 1847-ben Bodoky Károlyt bízták meg a Körösök szabályozásának irányításával. Elkészítette a Körösök ú j szabályozási tervét, melynél Huszár és Beszédes elgondolásait vette alapul, ó hangoztatta először, hogy a folyókat nemcsak töltésezni, hanem szabályozni is kell. Tervének alapgondolatai az alábbiak: — a víz szabad lefolyását a folyó medrében kell biztosítani, ezért minden lefolyási akadály, mint malmok, keresztgátak, rosszul épült hidak — eltávolítandók; -— a magánérdek mellőzésével a folyót völgyének legrövidebb irányában kell vezetni; -— védtöltéseket csak már szabályozott folyó mellett szabad építeni; — védtöltések magasságát és egymástól való távolságát számítással kell megállapítani; — az átvágásokat alulról kell kezdeni. Bodoky Körös-szabályozási tervét 1855-ben hagyták jóvá. A terv kivitelezésének lépcsői a következők: A Berettyó folyót, mely korábban Mezőtúr felé, nagy mocsarakon keresztül folydogált, Szeghalomnál be kell vezetni a Sebes-Körösbe. A Sebes-Körös számára Nagyharsány és Szeghalom közt csatornát kell ásni, azt kétoldali töltésekkel kell ellátni. A Fehér-Körös Arad megyei szakaszát szabályozottnak tekintette, Gyula és Békés közt pedig az eredeti vonalat kívánta fenntartani. Gyulánál vezették volna át a Fekete-Köröst a Fehér-Körösbe, s ezzel ott egyesítették volna a két Köröst. A cél az volt, hogy a hajózható egyesült Nagy-Körösnek Gyula legyen a végállomása. A kivitelezést azonban megakadályozta az 1855. évi rendkívüli árvíz. A már szabályozott Fehér-Körösön lezúduló árvíz Gyulát csaknem teljesen rombadöntötte. A Nagyváradi Kerületi Főnökség ezért úgy határozott, hogy a már jóváhagyott tervet megváltoztatja, s a folyókat eltereli a lakott helyektől. Űj nyomvonalat jelöltek ki, s meg is építették a Gyula—Békés közti csatornát. Bodoky a vízhozamokat is megállapította, ismerte az esésviszonyokat, s a tervezett létesítmények méreteit számítással állapította meg. Mivel a Kincstár csak a munkák egyrészét, elsősorban a Kettős- és Hármas-Körösre vállalta. a létesítmények zömét az érdekeltségnek kellett megépíteni. Ekkor, IP.50 után — hatósági közreműködéssel — alakultak meg e célból az ármentesitö társulatok. A Bodoky által tervezett munkák 1861-ig folytak, amikor is az aszályos évek miatt félbeszakadtak. Eddig az időpontig mintegy 8 millió m

3 földmunkát végeztek el az átmetszések és töltések létesítésénél. Az aszályos éveket azonban újra árvizes esztendők követték, a félig-meddig megépített töltések nem nyújtottak biztonságot, ezért a lakosság a szabályozási terveket hibáztatta. 1869-ben életre hívták a Gyulai Folyammérnöki Hivatalt, s külföldi szakértőket is hívtak be a szabályozási tervek felülbírálására. A külföldi szakértők kevésnek találták a Fehér-, Fekete- és Sebes Körösön a töltések közti távolságot, s megállapították, hogy a kötött talajba vágott új medrek nem fognak kellőképpen kifejlődni. Egyebekben az alapgondolatot, hogy tudniillik <436