Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 3. szám - Nagy György: A Körösök szabályozásának története

a folyó nagyvizi szabályozását átmetszésekkel és töltésekkel oldják meg, jó­nak találták. 1879-ben a Folyammérnöki Hivatal új szabályozási tervet ké­szített, melynek legfőbb célkitűzése az volt, hogy a Körösök árhulláma a Ti­száét megelőzve érkezzen le Csongrádra, a tiszai-torkolathoz. Űjból megálla­pították a nagyvízhozamokat és a töltések egymástól való legkisebb távolsá­gát. A munkálatok újból megindultak, s 1895-ig újabb 11 millió m 3 földmun­kát végeztek el. összefoglalva a Körösök nagyvízi szabályozását célzó terveket, azokat három csoportra lehet osztani. Az első volt az 1820-as Huszár Mátyás féle terv, a má­sodik az 1855-ös Bodoky-terv és a végső, az 1879-es folyammérnöki hivatal­terv. Az első tervezőknek semmi adatuk nem volt, téves elképzeléseik is voltak, így pl. az átmetszésektől a nagy víz-szintjének a lesüllyedését várták. Menet közben az érdekeltek kifogásolták a sok átmetszést és a folyó rendkí­vüli megrövidítését. A tapasztalat azt mutatta, hogy az átmetszések a Kettős­és Hármas-Körösön célszerűek voltak, a felső folyások rövidülése azonban nem szerencsés. Jobb lenne, ha az árhullámok kevésbé hevesen, jobban el­nyújtva érkeznének le az alsó szakaszra. A töltések távolságának megállapí­tásában a sok bizonytalanság és téves felfogás után a folyammérnöki terv jól állapította meg a Kettős- és Hármas-Körös töltéseinek távolságát. A mel­lékfolyók szűk hullámtere azonban nem bizonyult megfelelőnek. Ez az igen nagy vízjátékban és másrészt abban a körülményben nyilvánul meg, hogy a folyók fejlődésére nincs megfelelő terep biztosítva. A fejlődő kanyarok minduntalan kikezdik az árvédelmi töltéseket, ami ellen csak költséges művekkel lehet védekezni. A Bodoky-féle terv még a Fehér-Köröst tartja a folyónak, de a folyammérnöki terv már felismeri a Fekete-Kettős-Hármas-Köröst, mint fővízfolyást. A Körösök nagyvízi szabályozásának történetében az 1895. esztendő for­dulópontot jelentett. Ez volt az első év, amikor is az addig ismerteknél is nagyobb árhullám gátszakadás nélkül vonult le. Az 1895. évi nagyvíz mu­tatta meg először a végrehajtott munkálatok eredményességét. A kitűzött célt: az árvizek gyors és kártétel nélküli levezetését tehát elérték. Az eddigiekben a nagyvízi szabályozások alapgondolatait, kialakulásét, általánosságban ismertettem. Azonban már Széchenyi tudta és hangoztatt;; hogy az árvizek kártételeinek megszüntetése után a folyókat alkalmassá kell tenni a hajózásra, és a mentesített területeket öntözni is kell. A munkák végrehajtása A következőkben az elmúlt 150 év alatt végrehajtott nagyvízi és középvízi szabályozási, illetve csatornázási munkákat foglaljuk össze: A Fehér-Körös szabályozási munkálatait Arad-megyei földbirtokosok kezd­ték meg az 1833. évben, s e célból társulatot alakítottak. A munkások irá­nyítására Beszédes József mérnököt szerződtették. Ö építette meg a Malom­csatornát, ahová a vízimalmokat. 15 db-ot áttelepítettek. A csabaiak, hogy élővízhez jussanak, ez idő tájt építették meg a Vesze­Csaba- Sikkony közti ún. Csabai-csatornát. E csatorna tervezője és építője Bodoky volt. Megépítettek Arad megyében a Fehér-Körösön egy sor át­<437

Next

/
Thumbnails
Contents