Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 3. szám - Végh János: Dürer, a fametsző

Júdás távoztával már csak tizenegyen ülnék az asztal körül. Széles, egyenes ez az asztal — még a kenyérkosár és a boroskanna is a földre kerültek, hogy ne zavarják vonalának keménységét — puritánabb az őket környező tér is, és már kevésbbé bonyolultak az ülés-motívumok. Különösen akkor látszik ez, ha Krisztus és Szent János csoportját összevetjük a korábbi képpel. Az áttekinthetőbb elrendezés eredményeként nyomatékosabbá vált az egyes figurák tartása, s nyilván összefügg ezzel az egyes fejjel újonnan nyert kifejezésgazdagsága is. Elég talán itt a Krisztussal szomszédos Szent Pétert és az asztal jobb végén ülő apostolt idézni: az ő szálfa-egyenes ülésük, emelkedett figyelmük láttán talán nem túlzás a „fenséges" jelző sem. A geometrikus alapformáira visszavezetett szoba fő dísze egy kör ablak Krisztus feje felett. A legegyszerűbb, legnemesebb geometriai formának meglepő megfelelője is akad, a pontosan alatta, a földön fekvő tálban. Az ablak asszimmetrikus elhelyezése nagyban növeli a kompozíció belső mozgalmasságát: körülbelül anynyival van jobbrább a középvonaltól, amennyivel Krisztus dicsfénnyel kiemelt feje balrább került ettől. Az utolsó vac«ora Végére értünk rövid szemlénknek. Végigkísértük Dürer fametsző-stílusának alakulását, annak legjellemzőbb fázisait — s egyszersmind a művészi fametszés korai szakaszának kiemelkedő csúcsait, az Apokalipszis szenvedélyes lángolásától az 1523-as Utolsó Vacsoráig, nyugodt, kristálytisztává érlelt formavilágáig. Ez az egyszerűsítés persze korántsem jelenti a kifejezőerő 3* 427