Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 3. szám - Végh János: Dürer, a fametsző

tést, összeszedettséget kíván tőle, komoly ez a harc, nem csak jelképes. Az arkangyal hosszú fehér lepelbe burkolt alakja lenyűgözően uralja a képet, drámaian válik el a háttér sötétebb foltjaitól. A többi angyalnak, bár szemmel láthatóan derekasan küzdenek, csak a segítőtárs szerepe jut. A Szent család Egyiptomban Az Apokalipszissel egyidőben kezdett (de több mint tíz évvel később befejezett) sorozat, a nagy méreteiről „Nagy Passió"-nak ismert lapok az imént látott kavargás helyett a nagyobb alakok egyenletes szerepeltetését mutatják. Már első látásra szemünkbe tűnik a művész törekvése, hogy minél nagyobb plasztikai értéket juttasson a formáknak. Az egyes képek közül a Krisztus siratása a legmegrendítőbb, és alighanem ezen figyelhetjük meg a legjobban az Itáliában látottak érvényesülését. Furcsa ugyanis elgondolni, de tény, hogy a XV. század legvégén, a reneszánsz virágbaborulásának idején több hónapot Velencében eltöltött Dürer, hazamenve egy olyan apokalipszis-sorozatot készített, amely ennek semmi hatását sem mutatja, amelyet joggal lehet a későgótikus lángolás legjellemzőbb alkotásai között számon tartani. Néhány év <424