Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 3. szám - Végh János: Dürer, a fametsző

zolásokon számos esetben ábrázolták a poklot a sátán hatalmasra tátott torkaként, amelybe seregestől hullanak a bűnösök, de ez még azoknál is ijesztőbb. A mester csökkentette a méreteket, és furcsa módon éppen ezzel növeli a hatást: így a sárkányszerű lény sokkal valóságosabb, sokkal könnyebben felidézhető lett, mindenki saját fejét képzelhette oda az iszonyú fogak közé. A néay lovas Ugyancsak a heves mozgás dominál Szent Mihály arkangyalnak az ördöggel vívott harcát ábrázoló lapon — de itt már nem a reménytelen kétségbeesés csüggeszt, hanem a jó ügy győzelmének vigasztaló tudata lelkesít. Alul napsütötte, derűs táj, mintha a felhőkből néznénk. Manapság az ilyen nézet magától értetődő, sőt mindennapos. Akkor azonban, négyszáz évvel a retjülés és a légifényképezés feltalálása előtt ez is meglepően és lenyűgözően hathatott a kortársakra, s az ellentét erejével nagyszerűen fokozta a fent dúló harc hevét. Nyugtalanul kavarognak a fények, kígyóként tekeregnek a fellegek, s köztük az undorító, féreg-szerű sárkány-ördögök. Közéoen hatalmasan magaslik fel Mihály arkangyal. Szárnyait szélesre tárva lendületesen döfi lándzsáját ellenfele torkába. Mozdulata nem vehemens, de látjuk, hogy erőfeszí<423