Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 3. szám - Vonsik Gyula: Permanens művelődés, korszerű műveltség

is. Ismeretesek azok a számítások, amelyek szerint a tudományos ismeretek mennyisége minden 8—10 évben megduplázódik. Napjainkban évente több könyvet adnak ki, mint máskor évtizedek alatt. Ezért a műveltség nem lehet soha befejezett. A művelődés nehéz feladata éppen abban van, hogy a rendelkezésre álló tartalmi, szervezeti és intézményi kerettel kell, hogy szolgálja a társadalom minden részének állandó korszerű művelődését. 4. A társadalmi és műszaki fejlődés egyre jobban igényli a gondolkodásnak olyan változását, amely a szemléletességtől, az elvont megértés felé fejlődik. Az ilyen gondolkodás kialakulásának viszont elsődleges feltétele a tudományos ismeretek birtoklása, az alapvető törvényszerűségek megértése. Már napjainkban jelen van és a jövőben — ha gyorsan nem változtatunk — még inkább jelen lesz a „rés" az iskolában tanult és a különböző munkakörök által igényelt ismeretek tartalma és színvonala között. A modern technikai alkotások megértése rendeltetésszerű használata korunkban már most is nagy tömegeknek okoz problémát, legtöbbször függetlenül az iskolai végzettségtől. Már most is ellentét feszül az uralkodó, empirikus szemléleti mód és ennek alapján kialakult gondolkodás, valamint a modern világ között. Egyre fokozódik a veszélye annak, hogy nagy tömegek elvesztik kapcsolatukat a modern civilizációval, a műszaki kultúrával, hogy egyszerűen csak elszenvedik annak hatásait és nem tudnak uralkodni rajtuk. A megoldás keresése egyenesen elvezet a permanens képzéshez, az ismeretek állandó cserélődéséhez, felújításához. Itt a fejlődés eredményeként nem csökkenni, hanem növekedni fog az ütem. Ennek a változásnak a befogadását kell jól megalapozni — elsősorban az iskolában — úgy, hogy feltételét képezhesse minden további fejlődésnek. A korszerű tartalom és a korszerűséget demonstráló változékonyság így válik egységes egésszé a műveltségben. Mindent összevetve: a megvalósuló szocializmus, a tudományos technakai forradalom igényű az ember képességeinek gyors fejlesztését, közülük is elsősorban a tudásét. A jövő emberének tudása nem öncélú ismeretekből kell, hogy álljon, hanem olyanokból, ami ahhoz szükséges hogy az ember bővítetten tudja újratermelni világát és önmagát. A most kibontakozó változás lényegéhez tartozik, hogy kialakult a „tanuló társadalom". A régi Athénban a tanulás azok részére, akiknek ehhez a lehetőséget a rabszolgák munkája megteremtette, nem meghatározott órákhoz, helyzethez, és életkorhoz kötött különálló tevékenység volt, hanem társadalmi cél. Most — hála a társadalmi haladásnak, a tudománynak és a technikának — nem kevés számú ember lehetősége az ilyen értelemben vett tanulás, hanem az egész társadalomé, a társadalom természetes szükségleteként megjelenő igény. Most milliók számára válik a tanulás társadalmi céllá és szükségletté. Tudomásul kell tehát venni korunknak azt a követelményét, hogy az emberek képzése nem fejeződik be az iskolapad elhagyásával, hanem más keretek és formák között, megszakítás nélkül kell folytatódnia. Abból kell kiindulni, hogy a felnőtt művelődés nem csupán az iskolában vagy különböző előadások és tanfolyamok útján megy végbe, hanem beletartozik a rádió, a televízió, a különböző sajtótermékek, a politikai oktatás, a munkavezető napi munkaeligazítása, egy új termelési szisztéma bevezetése kapcsán adott <406