Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 3. szám - Vonsik Gyula: Permanens művelődés, korszerű műveltség

tájékoztatás, a látványosság, az érdekesség és az önprodukciós igények kielégítése is. Fel kell számolni azt a káros felfogást a művelődési munkában, hogy művelődni csak a társadalom elmaradott részének kell. A művelődésnek át kell fogni az egész ország lakosságát, nemcsak bizonyos rétegeket. A műveltség nem valami befejezett aktus eredménye, hanem állandóan változó tartalmat takar, amely megszerzése egyet jelent a művelődéssel. A művelődés befejezettségének koncepciója azért alakulhatott ki, mert azt a gyakorlati tevékenységtől — elsősorban a munkától — elszakítva vizsgálták, mint az ember egyik külsődleges oldalát, és mert a fejlődés üteme viszonylag lassú volt. Most viszont, amikor kapcsolatba hozzuk a munkát és a műveltséget, akkor a munka jellegének állandó változása már önmagában is változást követel és eredményez a műveltségben. A műveltség és a munka, a kultúra és az ember a társadalmi fejlődéssel állandóan együtt változik. A társadalom kultúrája függ az egyének műveltségétől, és fordítva, az egyén műveltségét az egész társadalom kultúrája határozza meg. A változó élettevékenység feltételezi a változó műveltséget, és fordítva, az életfeltételek változása igényli a műveltség változását. Az egyén művelődésével gazdagítja a társadalom kultúráját, a társadalom kultúrája viszont feltétele az egyén művelődésének. Végül is, ha az egyén megérti korát és benne saját szerepét, ha műveltségét ennek megfelelően alakítja ki, akkor ez a műveltség egybe fog esni a társadalom szükségletével, és így egymást fogják erősíteni. így az ember gazdasági jólétének növekedésével együtt jön létre szellemi felszabadulása, amelyhez a szükséges feltételeket a szocialista forradalom együttes sikere biztosítja. A kultúra története arról tanúskodik, hogy a nagy kulturális fellendülések mindig összefüggésben vannak a népek nagy történelmi tömegmozgalmaival. Ismeretes, hogy a gondolkodás nagy klasszikusai a műveltségei úgy tekintették, mint az emberi társadalom forradalmi átépítésének egyik elengedhetetlen fegyverét, mint olyat, amely egyik legalkalmasabb eszköze az új ember kialakításának. Valamennyien hatalmas jelentőséget tulajdonítottak a műveltségnek, mivel benne a társadalom átalakításának egyik fontos feltételét és eredményét látták. A kulturális forradalom olyan folyamat — húzza alá Lenin —, amelyben gyökeres fordulat megy végbe az emberek szellemi életében, szokásaiban, ízlésében általában egész műveltségében, életfelfogásában. A szocializmus kulturális forradalma, a tudomány, a technika, a művészetek eredményeinek a dolgozókhoz való eljuttatása a dolgozók új szellemben való nevelése, az új ember formálódásának, a nép szellemi arculatának átalakulása a szó legátfogóbb értelmében. Ez nemcsak abban áll, hogy a kultúrának új vásárlóközönsége jelentkezik, hogy a munkások és parasztok százezrei és milliói tanulni, művelődni akarnak, hanem abban is, hogy a kultúráért jelentkező, művelődni akaró tömegek új tartalmú műveltséget akarnak, olyat amely segíti őket munkájukban, harcaikban, céljaik megvalósításában. Jegyzet Elhangzott Gyulán, az Eszperantó Nyári Egyetemen, 1971. július 4-én. <407