Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 3. szám - Vonsik Gyula: Permanens művelődés, korszerű műveltség

ben válik egyre fejlettebbé, és fordítva, az ember igényeinek növekedése egyben fejlődésének jele is. Az ősembernek egyetlen energiaszükséglete volt: a mindennapi táplálkozás. Az energiafogyasztás megfelel a mai értelemben vett egyetlen 100 wattos, égő egésznapi égetéséhez felhasznált energiamennyiségnek. Most viszont a fejlett társadalmak emberének napi energiaszükséglete 10 000 wattnak felel meg, hozzátéve, hogy ez napról napra gyorsan növekszik. A fejlett iparral rendelkező társadalmak embere százszorosát igényli azoknak az erőforrásoknak, amelyekkel a nem ipari társadalom embere boldogulhat. Ez vonatkozik az ásványokra, a tüzelőanyagokra, az építőanyagokra, az élelmiszerekre stb. Ennek előteremtése mennyiségileg és minőségileg is feltételezi az ember képességeinek mind teljesebb kibontakoztatását, az embernek mint termelőerőnek mindenértelmű fejlesztését. Az igénynövekedés tehát nemcsak az anyagi élet szférájában sokszorozódott meg, hanem az anyagi szükségletek kielégítéséhez elengedhetetlen szellemi élet szférájában is. Mind többet és nemcsak többet, hanem mást is kell tudnia a jelen és még inkább a jövő emberének. 2. A művelődésnek mint állandó folyamatnak a szükségessége elsősorbán a tarsadalmi haladásból, politikai, gazdasági és kulturális tevékenységből vezethető le. Közismert tétel, hogy a termelőerők legfontosabb összetevője az ember, tudásával tapasztalatával, képességeivel. A tudományos technikai forradalom eredményeként megváltozó szükségletek és lehetőségek a termelőerőknek erre a nagyon fontos részére gyakorolják a legnagyobb hatást, és vele szemben támasztják a legnagyobb követelményeket. A tudományos technikai forradalom eredményeként a termelő egyén új arculata alakul ki. A tudományos technikai forradalom lehetővé teszi, hogy a munkán belül a szellemi és fizikai hányad aránya megváltozzon, hogy gyors növekedésnek induljon a szellemi oldal. A gyártási folyamat komplex automatikus rendszerré való átalakulása pl. lehetővé és szükségessé teszi, hogy benne az ember a folyamat mellé kerüljön, hogy megszűnjön az ember bezárása a gyártási folyamatban. A gazdaság fejlesztésének iránya egyben azt is jelenti, hogy az ember természetes termelő szerveivel (fizikai erejével, izomzatával, agyával, idegrendszerével stb.) egyre kevésbé vesz részt közvetlenül a gyártási folyamatban, hanem ezt a folyamatot egyre inkább kívülről irányítja. Más oldalról ennek a folyamatnak eredményeként a technika mindinkább leveti az ember fizikai és pszichikai adottságaiból fakadó korlátokat, amely adottságokkal az ember eddig a gyártásban maga is részt vett, és amelyek megszabták az alkalmazott természeti erők technológiai minőségét, a technikai berendezések nagyságát stb. Ez egyben azt is jelenti, hogy a munkán belül nagymértékben fog növekedni az alkotó jelleg, aminek a szubjektum oldaláról jelentkező feltétele a korszerű tudás. Napjainkban a technikai fejlődés lehetőségei rendkívüli mértékben kiszélesedtek. Fel kell tételeznünk, hogy az a néhány ma már ismert jelenség és forma, amelyben a technikai fejlődés jelenleg mozog, csak előjátékát képezi annak a bonyolultabb fejlődésnek, amelyeken belül a mozgás, a változás a jövőben várható. A tudomány a technikai haladás, a műszaki fejlődés éppen ezért gyökeresen változtatja meg a műveltség belső struktúráját, az <404