Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 3. szám - Vonsik Gyula: Permanens művelődés, korszerű műveltség

Az ipari fejlődés kezdetén a termelésben beálló változások még lehetővé tették, hogy az ember élete során hozzászokjon a megváltozott körülményekhez. Egy emberöltő alatt lényeges változás alig történt. Most viszont a fejlődés gyors üteme már kétszer-háromszor változtatja meg a körülményeket és szükségleteket. Nemzedékenként többször kell, hogy sor kerüljön arra, hogy alapvetően szakítani kell a múlttal és vele együtt a régi tapasztalatokkal és megkövesedett tudással is. 1. A marxista antropológia az embert nem egyszerűen a társadalmi termékek egyikének tekinti, hanem olyan önmagát szüntelenül meghaladó lénynek, aki maga alakítja társadalmi viszonyait és önmagát, történelmét és jövőjét. Az ember az egyedüli élőlény, aki célszerű akarattal rendelkezik, aki célra irányuló tevékenységet fejt ki. Miközben az ember ezt teszi, képzelőerejével megtervezi azt amit létre kíván hozni. Ha a változásnak objektív feltételei változnak — a lehetőségek növekednek, a változás lefolyásának ideje csökkenthető stb. — akkor az ember képességeinek ehhez a megváltozott viszonyokhoz kell formálódni, de ez nem egyszerű lehetőség hanem szükségszerűség is. A műveltség ebben az értelemben válik a haladás feltételévé. Az emberré válás eddigi folyamata bizonyítja, hogy a tudás mint emberi képesség feltétele volt mindennemű haladásnak és nemcsak volt, hanem az is marad. Az ember a gyakorlatban tanulta meg, hogy a mindennapi tevékenysége egyben a holnapjának előkészítése is, hogy a jövő csírái a mában vannak. De azt is megtanulta, hogy a jövőt neki magának kell megálmodnia, megterveznie és cselekedeteivel megvalósítania. Csak így válik a jövő az ember természetes dimenziójává, a szabadsághoz vezető út természetes részévé. Embernek lenni tehát egyben azt is jelenti, hogy jövőt tervezni és megvalósítani. Ma viszont tudjuk, hogy a jövő jelenné, a jelen múlttá válása mérhetetlenül felgyorsult, ami a hozzá kapcsalódó emberi képességek gyors változását is feltételezi. Állandó kérdésként jelentkezik hogy a műveltség növelése hol kezdődik, az oktatásnál vagy az emberi tevékenység feltételeinek megváltoztatásánál-e. Amellett hogy hangsúlyozzuk: a műveltség alanyi és tárgyi összetevője egymást feltételezve létezhet csak, alá kell húzni, hogy ezen belül a változásra elsődlegesen az anyagi oldal gyakorol hatást. Pl. a magas termelékenységű gépek, a korszerű munkaszervezés, a munkában jelentkező szellemi hányad növekedése lesznek elsősorban azok a mozgósító tényezők, amelyek kiváltják az alanyi oldalon az ismeretek megváltoztatásának igényét, amelyek a tanulásra mozgósítanak. A kapcsolódási rendszernek ilyen felfogásából le kell vonni a legfontosabb következtetést: ha változik a tevékenység tárgyi feltétele, akkor változni kell a hozzá kötődő ismereteknek is, és fordítva, ha változást kívánunk végrehajtani pl. a termelés anyagi szférájában, akkor ehhez változást kell véghezvinni a termelés alanyánál, az embernél, tudásánál, képességeinél és készségénél. A világon egyetlen élőlény, az ember igényei növekedtek mórhetetlenül gyorsan. Sajátos dialektikus viszony áll fenn az ember fejlődése és igényeinek növekedése között. Az ember igényei úgy növekednek, amilyen mérték<403