Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 3. szám - Vonsik Gyula: Permanens művelődés, korszerű műveltség

II. A műveltség korszerű felfogása A műveltség korszerűségének meghatározásánál kettős problémával állunk szemben: korszerűség a társadalmi haladással való összefüggésben, vagyis a szocializmus és kapitalizmus műveltségideálja közötti különbség megmutatása; ugyanakkor az adott kor emberének gyakorlati tevékenysége mint lehetőség és mint szükséglet szintén feltételez és kivált egyfajta műveltséget, ami ha összhangban van a társadalmi gyakorlattal — amennyiben összhangban van, annyiban és annyira korszerű. A vizsgálódás mindkét formája ma sok vitára ad okot. de a viták már önmagukban is a probléma jelenlétét bizonyítják. A korszerű műveltség a mi számunkra elsősorban szocialista műveltséget jelent. A szocialista elmélet a műveltséget mindenekelőtt a gyakorlati tevékenységgel egységben vizsgálja. A mi számunkra idegen a munkától elszakított műveltség vagy a műveltségtől elszakított munka. A marxista felfogás abból indul ki, hogy a műveltség nem külsődleges tartozéka az embernek, hanem minden tevékenységének része, feltétele és eredménye. A műveltség számunkra csak olyan más kérdésekkel együtt jelentkezik, mint: hogy mi az ember, és mivé lehet, vagy hogy miben fejeződik ki az ember tökéletesedése. Emberré válás, munka, műveltség ezek a fogalmak eggyéötvöződve képezik alapját annak az elméletnek és gyakorlatnak, amelynek talajáról bíráljuk a régi, a kapitalizmusból örökségként ránkmaradt műveltségideált, és fogalmazzuk meg saját elképzeléseinket. A múltból örökölt műveltségideál az embert csak mint gondolkodó lényt ragadta meg, fel sem tette azt a kérdést: mi a műveltség gyakorlati szerepe, milyen a szociális funkciója. A kultúra és munka, a fizikai és szellemi munka kulönváltsága és szembenállása volt az oka annak, hogy az uralkodó osztály kisajátíthatta a szellemi tevékenységet és vele együtt a kultúrát is. A kultúra, a műveltség értékei közé éppen ezért csak olyan értékek tartozhattak, amelyeket semmilyen szál nem fűzött a munkához, a fizikai értelemben vett tevékenységhez. Ebből következik, hogy a kapitalizmusból örökölt műveltségfelfogás alapvetően irodalom- és művészetcentrikus szemléletet takar, a műveltségszámonkérést csak ezekben a szférákban fogalmazza meg. A régi műveltségideál magán hordja annak az elképzelésnek a jegyeit, hogy a művelődés nem más, mint az ember mindentől független értelmi képességének fejlesztése. Az így felfogott műveltségkoncepcióban olyan elv fogalmazódik meg, miszerint a műveltséget enciklopédikus tudásnak kell tekinteni, amelyben az ember csak mint befogadó van jelen, akit meg kell tölteni, akivel el kell sajátíttatni az emprikus adatokat, a tényeket, amit később az embernek szótár módjára használni kell. A műveltségnek ilyesfajta felfogása lehetelenné tette, hogy az ember a valóságból jövő külső hatásokra való reagálásban önállóan megadhassa a választ. Ezért is kerültek a művelődés folyamatának első helyére az irodalmi és művészeti ismeretek és szorultak hátra a tevékenység konkrét formáihoz közelálló tudományok és gyakorlati ismeretek. Minden megelőző társadalom mivel csak egyszerű folytatása volt az előző398