Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 3. szám - Vonsik Gyula: Permanens művelődés, korszerű műveltség

nek, célul tűzte ki a múltba való belesimulást, a múlt maradéktalan megőrzését. Egyrészt a fejlődés általános lassú menete, másrészt a kizsákmányolás „folytonossága" a múlt, a jelen és jövő viszonyában egy viszonylag változatlan állapotot jelentett. A műveltség régi értelemben vett misztikumának megőrzésére való törekvés nem más, mint a társadalom olyan megosztottságának a fenntartására való törekvés, amiben egyoldalról jelen volt a művelt elit, és más oldalról a műveletlen tömeg. Ezt a fajta törekvést a nyugati polgári ideológiában meg is fogalmazzák: megvédeni a kultúrát az eltömegesedéstől. A műveltség ilyen felfogásának bírálata napjainkban a társadalmi fejlődésben végbemenő forradalmi változás eredménye. A marxista szemlélet abból az alapigazságból indul ki, hogy az embert elsősorban a munka tette emberré, és a munka ma is minden változás alapja. A műveltség marxista felfogásánál abból kell kiindulni, hogy minden társadalmi történelmi változás központi figurája az ember. Minden az emberért történik, és minden az ember közreműködésével. Ezért lehet azt mondani: az ember olyan mértékben módosíthatja és változtathatja meg magát, amilyen mértékben módosíthatja és változtathatja meg mindazon viszonyok egészét, amelynek őmaga az összecsomósodási pontja. Ha az embert tehát úgy fogjuk fel, mint a „gyakorlat módján léttel bíró lényt", akkor tudunk választ adni arra a kérdésre is, hogy tulajdonképpen mivé lehet az ember, uralhatja-e az ember saját sorsát, kialakíthatja-e a maga életét? Ha az embert úgy fogjuk fel, mint folyamatot, pontosabban: mint tetteinek folyamatát, akkor meghatározzuk az ember minden más tulajdonságát vagy velejáróját is, meghatározzuk a műveltségét is, hiszen mindennek az értéke abban rejlik, hogy az ember emberré válásának folyamatában a tett erejével bírjon. így válik a műveltség is az ember számára külsődleges velejáróból az ember lényegi meghatározottságának részévé. Mi azt valljuk, hogy a korszerű műveltség nem egyszerűen ismeretanyag. Ha úgy volna, akkor a legműveltebb ember az lehetne, aki a múltról a legtöbbet tud. A mi elképzeléseinkben a hangsúly nem egyszerűen a megismerésen, hanem a megváltoztatáson van. Ehhez pedig nem a múltnak az ismerete segít hozzá elsősorban, hanem a jelennek és a jövőnek, amely felé haladunk. Ebből következik, hogy számunkra a műveltség elsősorban képesség a jövő kialakításában való aktív részvételre, és az ismeretek értéke is ebben az összefüggésben kapja meg valóságos helyét a műveltségben. Marx írja: „A szabadsághoz nemcsak az a tény tartozik, hogy érzékelem a szabadságot, hanem az is, hogy szabadon teszem azt". Az ehhez vezető út történelmileg és társadalmilag konkrét. Minden tudás, képesség, készség stb. értékét az adja, hogy az így felfogott szabadság kiteljesedésében milyen szerepet játszik. Valamennyi műveltség-tartalmi meghatározottság kerülhet közel ezekhez a célkitűzésekhez és eshet tőlük távol is. A cél az, hogy a műveltség tartalmát minél közelebb vigyük a kor követelményéhez. A korszerű műveltség marxista felfogásában mint célban bennefoglaltatik a mindenoldalúan, harmonikusan fejlett egyéniség létrehozása is. Harmonikusan fejlett embert létrehozni annyit jelent, mint olyan embert kinevelni, aki képes megérteni korát, megérteni önmagát ebben a korban, képes megváltoztatni korát és benne önmagát, aki képes felépíteni egységben világát <399