Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 3. szám - Vonsik Gyula: Permanens művelődés, korszerű műveltség

személyiséggé". Ez az, amiért a szocialista kulturális forradalom nemcsak az emberek társadalmi és intellektuális természetét változtatja meg, de sikeresen megoldja azt az elvi, történelmi feladatot, hogy „az ember humanizálásának" egész folyamatát álomból valóságra váltsa. A kulturális haladás a szocializmusban céltudatos és állandó közeledés a szellemi kultúra olyan típusához, amely biztosítja a személyiség mindenoldalú és harmonikus fejlődését, amely a társadalom magas szellemi potenciálját hozza létre az egyének mindenoldalúvá felvirágzásával párhuzamosan. Ezt a folyamatot az ember és az emberiség alkotó lehetőségeinek teljes feltárása jellemzi és az, hogy az anyagi és szellemi értékekben kifejeződő nagysága minden embert szolgál. A kultúra az emberi személyiség természetes megnyilvánulása, lehetőségeinek, társadalmi jelentőségének feltárása. Éppen ezért a szocializmus törvényszerűsége az, hogy nemcsak lehetőséget biztosít minden ember számára a szellemi értékek befogadására, hanem — ami a fő — lehetőséget teremt arra, hogy személyesen vegyen részt az alkotó tevékenységben, a kulturális értékek létrehozásában, valamint azok kicserélésében és terjesztésében. Gondolkodóvá és alkotóvá alakítani az embert — ez a kultúra fejlesztésének útja. Ebből következik, hogy egyrészről a kulturális színvonal emelése minden személy minden oldalú fejlődésének egyik legfontosabb feltétele, akkor másrészről az ilyen felemelkedésnek és a valóban egyetlen általános emberi kultúra kialakításának szükségszerű előfeltétele és célja a személyiség minden oldalú fejlesztése. Ehhez olyan gazdasági, társadalmi és politikai feltételek szükségesek, amelyek mellett a társadalom minden tagja szabadon vehet részt a történelmi alkotásban. A szocializmus éppen ezért olyan társadalom, mely feltételezi a tudományos, technikai, művészeti ismeretek szaporodását, feltételezi a kulturális haladás egyre gyorsuló ütemét is. Ezért mondjuk mi, hogy a műveltség nem lehet más, mint az adott kor megértése és benne az ember saját szerepének megértése, hogy a műveltség nem lehet más, mint a kor átalakításra való törekvés és benne az embernek önmagának átalakítására való törekvés. Ez a meghatározás azt jelenti, hogy mindenféle műveltség valóságos értéke — így a tudásnak az ismereteknek is az értéke — abban van, hogy a gyakorlat közben felhasználható. A kulturális forradalom során nem elég tehát csak a meglevő kulturális értékeket igazságosan felosztani, hanem létre kell hozni az újat is. Nem elég csak a meglevőt mindenki számára hozzáférhetőbbé tenni, hanem el kell érni, hogy az emberek újat akarjanak. Ugyanúgy nem elég a volt uralkodó osztály műveltségi színvonalára emelkedni a régi tartalom és struktúra megtartásával, hanem az új társadalom, új céljainak és feladatainak megfelelően az új tartalmat és új struktúrát is meg kell teremteni. A magasabb iskolai végzettség egyben más ismeretanyagot, más struktúrájú ismeretanyagot is kell hogy jelentsen. A jártasság az irodalom és művészetek, a tudomány és technika világában nem a régi műveltség-struktúra alapján kell hogy formálódjon, hanem az új kor, az új társadalom szükségleteinek megfelelően. A műveltség tartalmában és struktúrájában is kifejezésre kell jutni a társadalmi változásnak: mind mennyiségileg, mind minőségileg. <397