Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 2. szám - SZEMLE

a hagyományokban gazdag Békés megyei helytörténetírásnak és további jó ösztönzője lehet a megye más helységeinek hasonló kezdeményezéseihez. A kötet szerkesztői és szerzőgárdája színvonalas munkát végeztek, reméljük, hogy a sikeres kezdetet rangos folytatás követi újabb kötetek formájában. TÓTH LAJOS : 57 VERS (Filadelfi Mihály, Sarusi Mihály és Sass Ervin versei; Békéscsaba, 1970.) „s hogy valamit tégy, te is, ha lehet, a nagy egészhez csupán egy követ" Filadelfi Mihály e két sora (Változatok I.) a három költő nemes szándékát is kifejezi, hiszen közös jelentkezésük szép vállalkozás, nélküle még szegényebb lenne megyénk amúgyis szegényes élő irodalma. A vidékre szorult tehetségek kitörési kísérlete ez abból a szűk provincializmusból, amelyet a nagy nevekhez szokott finnyások. a mások értékítéletét szajkózó sznobok azzal intéznek el, hogy: „Ugyan, kérem, ez is valami?" Márpedig igenis, valami ez a kötet! A verseket olvasva érezni lehet, hogy a mondanivaló forró áramlása feszíti a sorokat, éppen azért, mert van véleményük a világról, az oly sokat emlegetett „objektív valóságról". Természetes azonban, hogy az élet számtalan eseményére, jelenségére költői alkatuknak és tehetségüknek megfelelően másképpen rezonálnak, s éppen ez a lényeg, hiszen így válik a kötet három költő egyénileg is sajátos művészi portréjává. Filadelfi Mihály e kötetben megjelent verseit néhány kivétellel egy nagy lélegzetű monológnak lehet felfogni, mely nem más, mint töprengés a ma embere életének értelméről, útkeresés és tájékozódás a roppant bonyolult módon változó valóságban. Gyakran visszatérő motívum költészetében a néphez való hűség gondolata, s ennek oka: „egy zárt tanyai vegetáció dobott közétek emberek". Nem hetykén jelenti ezt ki. hanem a felelősséget vállaló ember öntudatával. Rendkívül finoman és kritikusan rezdül a parasztság történeti sorsfordulójára, amikor a tanyavilágban — gyermekkorának színterén — járva felismeri a győzelmes új jelentőségét: Együtt van még a múlt s jelen, és forr, mint fazékban a bab, egy-egy darab történelem. Később jött el, vagy hamarabb? (Téli táj, emberekkel) Ez a meditáló hang helyenként komorabbá is válik, bizonyítva, hogy a szocializmust igenlő, azért dolgozó költő számára se zökkenőmentes a naponként megharcolt út, amelyről olykor-olykor „útonálló pillanatok" igyekeznek letéríteni. Az osztályhűség azonban biztos iránytű Filadelfi számára: ezeréves düh szorítja torkom s nádtetős tanyák szemöldökfái csitítanak gyűlölt alázatra nem! én szabad leszek! pacsirták útjai egyenesek Szép, férfias magába fordulással vallja be, hogy a harc állása nemcsak felemelő lelki kielégülés, hanem fájdalom is. (Az ad erőt...) Ennek figyelembe vételével válik még érthetőbbé verseinek nyitó darabja, az önarckév is, amelynek aszszociációit csak a többi vers alapján tudjuk kibontani, s felfogni a néphez tartozás fogadalmának: mert arasznyi lét be nem foghat engem a percek börtönébe, ki éjből szökött fény vagyok s lépek az éjben elégtek örökébe <373