Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 2. szám - SZEMLE

első neves helytörténészének, Haan La­josnak (akinek egyébként halálozási és születési évfordulóira a közeljövőben emlékezünk). Ez a sajnos ma már elég ritkán jelentkező műfaj ilyen komoly munkát igényel. A szerző nem is saj­nálta a fáradságot és így híven követte neves elődjének, Haan Lajosnak útmu­tatását, amelyben az leszögezte, hogy az igazi színvonalas helytörténet „már nem éri be öregek visszaemlékezéseivel, csa­ládi hagyományokkal, felszínes és naiv eredetmagyarázatokkal, hanem össze­függő és valós ismeretekre törekszik". SZEKERES BÉLA a város gyáripará­nak bemutatása során sajátos szerkeze­tet igyekezett adni munkájának: helye­sebben tette volna, ha nem kronologikus sorrendben, hanem esetleg iparáganként követte volna végig a fejlődést. Ha jól csinálják, lehet értelme a már meglevő irodalom újra feldolgozásának, de any­nyira nem lehet mellőzni az alapvető forrásanyagot, mint ő tette. Ipari vonat­kozásban a kiadott kompasszok, a cég­bírósági és bankanyagok átnézése elke­rülhetetlen, viszont kizárható ezzel an­nak a lehetősége, hogy kevésbé jelentős forrásanyagokat is hosszabban idézzünk, mert első kézből éppen az áll rendelke­zésünkre. 1971 márciusában ünnepeljük a ki­emelkedő parasztvezér, Áchim András születésének 100. évfordulóját. A jubi­leumi megemlékezést, illetve az erre való figyelemfelkeltést jól szolgálja TI­BORI JÁNOS életrajzi tanulmánya. Bár, ha kissé koncentráltabban szerkesz­tette volna meg munkáját, ezenkívül vi­lágosabb, határozottabb képet rajzolt volna Áchim személyéről, ellentmondá­sos egyéniségéről (jobban szelektálva és mérlegre téve a személye körüli „plety­kaanyagot"), még hatékonyabbá, meg­győzőbbé tudta volna tenni az életrajzot. FANCSOVITS GYÖRGY, aki a sors­döntő 1918—1919. évi forradalmak kor­szakát tárgyalja, munkájában jó példá­ját adja annak, hogy mennyire jó, lehet és kell is — még a viszonylag száraz tör­téneti elemzéseknél is — az eleven, jó ér­telemben vett hétköznapi és éppen ezért színes nyelvet, elbeszélő stílust alkal­mazni. Tanulmányában helyesen mu­tat rá a korszak olyan, szinte egyedül­álló történeti mozzanataira, mint a me­gyei Nemzeti Tanács határozata a föld­osztásról, vagy az uradalmi cselédek kollektív szerződése. A proletárdikta­túra tárgyalásánál, tekintve, hogy meg­felelő forrásanyag áll rendelkezésre, több teret szentelhetett volna a hétköz­napok, a helyi néphatalmi szervek min­dennapi, éppen ezért nagyfontosságú munkájának bemutatására. MOLNÁR PÁLNÉ és SZEKERES BÉ­LA meglehetősen leegyszerűsítették fel­adatuk megoldását. A helyi munkásmoz­galom Horthy-korszakbeli tárgyalásánál időrendben haladva ismertetik a magyar munkásmozgalom főbb eseményeit, mo­mentumait és erre a szálra fűzik fel a helyi adatokat, meglehetősen nyers fo­galmazásban, tankönyvszerűen. Sok ér­dekes részfeladatot közölnek, helyenként pontatlanul. (Kérdéses, vajon nem el­írás-e az, hogy a MSZMP vezetősége 1932 elején sztrájkot határozott el.) PAPP JÁNOS korábban már megje­lent munkájának mondanivalóját ösz­szegezi a békéscsabai színészet bemuta­tásánál. Kár, hogy adatait nem támaszt­ja alá jelzetekkel, egyébként is apró részletkérdésekbe menő tanulmánya a kötetből, annak megcsonkítása nélkül, el is maradhatott volna. Ugyanez mondható el TIBORI JÁ­NOSNAK, az Aurora kört bemutató, s bővebb változatban már ismert munká­járól is, amely az egykorú sajtó dicsérő megnyilatkozásaira való hagyatkozással bizonyos provincializmusnak ad teret, e szűk értelmiségi körre szorítkozó kezde­ményezés érdemen felül való értéke­lésénél. DÉR ENDRE nem hatolt mélyebbre a város képzőművészeti életének elemzé­sében, megelégedett a körvonalak fel­vázolásával. Jó összefoglalással adja meg a fel­szabadulás utáni idők korrekt rajzát G. VASS ISTVÁN tanulmánya, melynek a kötetben feltétlenül helye van. Leg­feljebb az a kritikai megjegyzés tehető, hogy mivel aránylag keveset, vagy egy­általán nem foglalkozik az 1946—1947. évek fontos eseményeivel (amilyen pl. a stabilizáció, az 1947-es választások, stb) a tanulmány címe kissé többet ígér, mint amit nyújt. A könyv tartóoszlopait a szorosan vett gazdaság- és társadalomtörténeti tanulmányok jelentik. Az elmondott bíráló megjegyzések első olvasásra azt az alaptalan benyomást kelthetik, hogy a tanulmánykötet sok kívánnivalót hagy maga után. Azt kell azonban hangsúlyozni, hogy a megjegy­zések ellenére a kötet nagy nyeresége <372

Next

/
Thumbnails
Contents