Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Szabó Ferenc: Karácsonyi János megyetörténetének születése és sorsa. A "Békés vármegye története" megjelenésének 75. évfordulójára

Csanádban az Eperjessy Kálmán szerkesztette Csanád vármegyei Könyvtár 1925— 1944 közötti sorozata.) Karácsonyi könyve hosszú ideig kiindulópont, alapforrás volt, s jórészt ma is az, minden megyénket, vagy annak egyes községeit, városait érintő történeti kutatáshoz, az oktatáshoz, a népműveléshez. Természetesen alapul szolgált a különféle komplikációkhoz is, ezek azonban végeredményben — szándékuk ellenére — hitelét, súlyát és tekintélyét növelték, mert az igényesebb, hiteles tényeket kívánó olvasót rákényszerítették, hogy menjen vissza a bázishoz: azaz Karácsonyi munkájához nyúljon. Tény, hogy a mű szemlélete nemigen különbözött a századforduló hivatalos álláspontjától, ezt ma már könnyen felismerjük és marx'sta kritikával fogadjuk; a három kötet (különösen az első kettő) a gazdagon feltárt tényanyag, a tárgyilagos értékelés, a nagy általános tájékozottság révén lett időtálló. Nem szerette a megalapozatlan, hevenyészett állításokat. A „Békés vármegye története" születéséről és utóéletéről szólva ezúttal nem a mű tartalmi elemzésére törekszünk — ezt mások (leginkább az Olvasókönyv Békés megye történetéhez I. kötetében Kristó Gyula megállapításaira gondolunk) részben már el is végezték — hanem a fennmaradt gazdag levéltári anyag alapján részletesebben érinthető, nagyon jellemző, szerteágazó „mellékkörülmények" ismertetését kíséreljük meg. A könyv létrejöttének históriája érdekes adalékokkal szolgál a megyénkbeli közművelődés, a nyomdaipar, kisebb részben a képzőművészet történetéhez is, fényt vet egyúttal az egykori vezetés és a kulturális törekvések viszonyára. A monográfia terjesztésének, hatósági népszerűsítésének sovány eredménye, a könyv példányainak sorsa ugyancsak joggal keltheti föl érdeklődésünket. A monográfia előtörténete. Haan Lajos megbízatása Haan Lajos 1870-ben kiadott Békés vármegye hajdana c. munkájával megyénk a legelsők között volt az összefoglaló szándékú feldolgozások terén, a megyei vezetés ezzel jó időre elintézettnek vélte a kérdést. Az újabb megyetörténet igénye Tolna vármegye átirata kapcsán merült fel, az 1885. május 18-án tartott gyulai megyegyűlésen. A tolnaiak tudtul adták, hogy elhatározták megyei monográfia íratását az ezredéves jubileumra, s hasonló vállalkozásra biztatták a többi megyét is. A Békés megyei határozat felkérte Haant, hogy korábbi munkáját „az utóbbi eseményekkel" kiegészítve újra adja ki. Ehhez kilátásba helyezték a megye anyagi segítségét is. (1870-ben Haan maga viselte könyve összes költségeit!) A Békéscsabán lakó, tekintélyes történész 1885. szeptember 17-i válaszában örömmel vállalkozott a feladatra, kérte azonban a felmerülő kérdések tisztázására egy hozzáértő bizottság kiküldését. Az alispán elnöklete alatt összeállított öt tagú testületben helyet kapott az akkor már jónevű történész, Haan veje, Zsilinszky Mihály is. A simán lefolyt tárgyalások eredményeként az 1885. december 17-i törvényhatósági közgyűlés elfogadta Haan Lajos tervezetét, tematikai javaslatát. Ez az elképzelés ma elsősorban amiatt érdekes számunkra, mert az ennek alapján elkészült (s Scherer Ferenc említése szerint 1938-ban még a Megyei Levéltárban őrzött) kézirat a II. világháború idején eltűnt, elveszett. Haan tervezete lényegében megmaradt korábbi könyve koncepciójánál, az I. kötetben, 25—30 íven kívánta tárgyalni a megye általános történetét és az egyes települések történetét a régészeti koroktól a XIX. század végéig. A szerény terjedelem arra mutat, hogy az 1870-es mű anyagánál csak az 1848 utáni időszak esetében adott volna újat nagyobb arányban. (A gazdasági élet kérdéseiben Karácsonyi könyvénél is többet.) Az I. kötetbe értékes illusztrációkat is tervezett Haan, többek között a megye XV. századi állapotáról szóló térképet, Gyula ismert 1722-es látképét, a főispánok és az irodalmi alkotók arcképeit, egyes települések részleteit, a népviselet megörökítését. Ezt — a legutóbbit kivéve — Karácsonyi munkája maximálisan megvalósította. A 15—20 ívre terjedő második kötetet Haan Lajos ismét okmánytárnak szánta, amelyben az 1870-es Diplomatarium Békésiense és a Zsilinszkyvel közösen 1877-ben publikált Békésmegyei Oklevéltár anyagán kívüli, még kiadatlan okle<327