Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Hunya István. Nyomorúságos helyzetünk okozói

Hozzám is eljött két csendőr, megkérdezték, mi közöm ahhoz, ki mennyi földet akar venni. Vigyázzak, mert ha annyira óhajtom a koldusok földhözjuttatását, majd hamarosan én kerülök a földbe. Két csattanós pofon kíséretében ez nem is figyelmen kívül hagyandó intés. Szegény anyám még jobban megérezte hatását, mint én, pedig ő az ajtón keresztül csak a csattanást hallotta. De mégsem hagytam abba. Üjabb kivizsgálást kértem, ami ha teljesen nem is szárította ki a nagygazdákat, de a volt haszonbérlőket nem engedte leszorítani a földről. E küzdelem történetével három cikk foglalkozott: A Földmívesek Lapja 1921. november 19. (24. sz.) Akik földhöz jutnak cím alatt, a másik a Földmívesek Lapja 1921. december 3. (25. sz.) A Décsi-puszta sorsa című cikk. A harmadik: Földmívesek Lapja, 1921. december 3. (25. sz.) Endrőd, Válasz, Kovács úrnak címmel. Vajon szükséges-e ezek után bizonyítanom: szakszervezetünk tekintélye nagyot nőtt! Abban volt az összpontosított erő is, mely engem félelem nélküli cselekvésre bátorított, minden olyannak fékezésére, mely részemre és munkás társaim részére megalázónak, károsnak mutatkozott. Fájtak az emberi méltóságot megalázó pofonok. De éreztem: nemcsak a pofon, fenyegetés, gúny a jutalmam, hanem a becsülés, a tisztelet, az olyan gazdák részéről is, akik olyan értelmesek, hogy már úgy fogják fel az életet, ahogy van. Akik tudják, mivel már minden talpalatnyi föld a nagypétereké, meg a kispáloké. a nincstelen jánosok csak úgy juthatnak hozzá, ha említettekéből elveszik. Akik tudják; minél több mezsgyekaró nő ki a földből, annál kisebb darabokra zsugorodnak a tulajdonok. De azt még a legértelmesebb endrődi parasztok sem tudhatják, hogy mi, akik bukott forradalmunk és azt követő véres fehérterror idejében 1920—1921-ben az évszázados, nagy küzdelem eldöntésére a forradalom eszméjével fegyverkezve indultunk, mikor jutunk el és hogyan nagy győzelmünkig. Mi se tudtuk, csak hittük, hogy eljutunk. És az eddig kapott pofonok, fenyegetések még inkább megérttették velem: harc ez a társadalom minden elnyomói ellen. Ha elkezdtem, végig kell csinálni. .. Az sem csüggesztett minket, hogy a kis Ungárt, ahol a helyiségünk volt azzal fenyegették: ha tovább tűri ottlétünket, elveszik italmérési engedélyét. Az öregkert másik forgalmas központjában volt a kisgazdák szövetkezeti boltja és italmérése és tulajdonukban egy kis öreg süppedő épület, azt részünkre átengedték. És hamarosan átköltöztünk. Különben is 1918—1919-ben is abban az épületben zajlottak le a nagy politikai események. Ott alakítottam meg 1918 utolján hivatalosan a Kommunisták Magyarországi Pártját. Bár nem hivatalosan már előbb is kommunisták voltunk... A gazdákon nem múlt az ígéret. Ha nem is szomjaztam a földügy levét, ők nem akartak ígéretadósak maradni . .. Farsang volt és szokás szerint vasárnap este bál. Esteli tíz óra a községben ért. A csendes holdvilágos estében a muzsikaszó kellemesen hallatszott az útra is. Az Öregkert felé bandukolva megálltam, azután — hiszen még legény voltam —, bementem a korcsmába. Néhány ismerős az ivóban iszogatott. Borral kínáltak, bár tudták, csak szódavizet iszom. Közéjük ültem. Beszélgettünk és a nyitott ajtón át néztük a táncoló ifjúságot. Hamarosan bejött két f atal gazda-paraszt tanyátjáró fütykössel, tarisznyával. A nagyobb már „göröglegény" (részeg). Rám tekintett. Felébredt benne a „gőgös parasztbecsület" 'és eszébe juttatta az ígéretet. Botját rám emelte, de két fiatal lefogta és lenyomta az egyik üres asztalhoz. A józanabb is gyilkos szemeket meresztgetett rám a borospohár mögül. Ügy gondoltam, jobb eltűnni, amíg belém nem köt újra valamelyik. Bár ott az ő bőrüket készítették volna ki, de jó ok lett volna, hogy engem meg a csendőrök verjenek el verekedésért, a szolgabírónak meg arra, hogy megbüntessen ... Míg nem hagytam el a szövetkezeti malmot, valaki szalad utánam, de már suhogott is a bot és bal vállamhoz ütődve esett az útra. Fontolgatás nélkül felkaptam a botot és minden erőmmel visszadobtam. Az utánam szaladó alak felordított és a kövezetre zuhant, én ped

;g iparkodtam eltűnni. Ez után az eset után hamarosan egy esős, sötét este rám lestek, és egy alapos <303