Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Hunya István. Nyomorúságos helyzetünk okozói

hátba nyomás után bebuktam a sarki korcsmaajtón és a korcsmárosné berántotta előttük az ajtót. Akkor éjjel a korcsmában — ahol helyi szervezetünk megalakult —, vártam a felkelő napot és álmatlanul elmélkedtem a szegények éi gazdagok egymást „megértő barátságos" viszonyáról. A két sikertelenség nyilván bosszantotta a gazdákat. Más módot kerestek tevékenységem megakadályozására: Tíz tekintélyes gazda, köztük a sértett orvossal, kérvényt fogalmaztak, melyben felsorakoztatták „hazafi" panaszukat. Kérték a belügyminisztert, hogy a nép nyugalmának megóvására „engem mint olyan minden nyugalmat felforgató személyt" internáltasson. A kérvényt a képviselőnek küldték, hogy juttassa el a miniszternek. A képviselő tudta: tavaszra új választás lesz. Azt is tudta: azok a nagygazdák 1920-ban ellene voltak a választáson. És most is nemcsak az agrárproletárokkal, hanem a kisgazdákkal is ellenségesen viselkednek, ö pedig meg akarta őrizni a kisgazdák és ez agrárproletárok voksaival szerzett mandátumát. A kérvény nem került a miniszterhez, szándékát azonban hozzám juttatta. Lehet, hogy Zeőke képviselőnek említett szándékához hozzájárult házvezetőnője tanácsa is. Házvezetőnője Timár Gergely kubikos társam nőtestvére volt. Szép, fiatal. gyereknélküli hadiözvegy. Endrőd egyik legtakarosabb asszonya. A fiatal aszszony, aki azelőtt is jól ismert, nagy titoktartással mondta el a nagygazdák rólam gondoskodó szándékát. Hozzá mosolyogva megnyugtatásképpen megjegyezte: Zeőke nagyságos képviselő úrnak és neki, mint jó ismerősnek köszönhetem, hogy EZ endrődi szabad levegőt szívom és nem valamelyik internáló táborét. — Megköszöntem jóakaratát és hallgattam a történtekről. <304