Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Hunya István. Nyomorúságos helyzetünk okozói

nem mívelt földek mívelés alá vétele, illetve mivelésre alkalmassá tétele által. A belterjes mívelés fokozása. Az időszaki munkások költözködésének megkönnyítése ... A mezőgazdasági munkásság téli és háziipari foglalkozása. Munkásszövetkezetek alakítása a föld megművelésére és megvásárlására..." Néhány ezekhez hasonló javaslat elhangzott még, de olyan követelés egy sem, mely a földmunkásság súlyos helyzetén komoly szándékot mutatott volna. Egy szóval sem hangzott el szervezett erővel, mit tegyen a földmunkásság. Szeder — mint mondta — jóakaratból figyelmeztetett: ne legyek ott élőszóval olyan merész, mint cikkeimben, nehogy az ott levő rendőrség beavatkozzon ... A kongresszus vétség nélkül ért véget, anélkül, hogy a földreformról megfelélő munkabér követelésről halk szó is lett volna... Szaktársaim nem örültek a kongresszus ilyen óvatosságának. A mezsgyekaró A bajok forrósa, a távoli már húsosodó, zsírosodó paraszt rétegekből is utat tört szervezetünk felé. A szarvasi határban a gróf Csáky-féle nagybirtok egy részét endrődi kisgazdák árendálták 1910 óta. Az Országos Földbirtokrendező Bizottság megalakulása után az endrődi kisgazdák megtudták: a birtoknak az a része, mely ötszáz holdon aluli parcellákban volt, eladó lett. A nagygazdák voltak a birtok gondnokai és mert a föld ára jutányosnak ígérkezett, megkezdődött a kisebbek leszorítása. A tyúkásztanyáról 1920-ban leszorították Kurilla Mihályt. így Kovács István 1100 hold haszonbérlethez jutott. A nagygazdák marakodását folytatták a kisebbek is, csak nem olyan szép csendesen. Hadiözvegy Lapatinszkiné legény fiai elmondták: nagybátyjuk Tímár Lajos késsel kényszerítette anyjukat a bérlet lemondásáról. Timár azért iparkodott ilyen „barátságosan" rábeszélni nénjét, hogy a közösen bérelt földnek ne csak a fele, hanem az egész az övé lehessen. — így is sok már a mezsgyekaró, minek szaporítani! A kisgazdák tarisznya számra hozták a hasonló panaszokat. A föld szaga csiklandozta orrukat és húzott olyanokat is, akiknek nem volt árendájuk, de két mezsgyekarónak való akácderekuk hevert a tanya végénél, mellyel néhány barázda földecskéi maguknak mezsgyézhettek volna. Alapos fontolgatással mondták el szándékukat és mondókájukat legtöbben így fejezték be: „Na öcsém, mostmár lássa hát az ember avval a ti szervezkedésiekkel lehet-e segíteni a bajon? Mostmár világos az úrihuncutság meg a nagygazda ravaszság!" Nem utasítottam el kérésüket. Az agrárproletárok azokkal a kisgazdákkal mindig megértették egymást. Jobb, ha támogatjuk egymást most is. Erre gondoltam, vállaltam a segítésüket. Az általuk elmondottak alapján a kérvényüket is megírtam. A kérvénnyel engem küldtek Pestre, a földművelési palotában székelő (Tóth János) földbirtokrendező bíróhoz. Mozgolódott a nagygazdák tábora is. A furfangosak úgy gondolták, ha fülembe csúsztatják, hogy földhöz juttatnak, abba hagyom az „áskálódást". Megértettem velük: Nem földet akarok hanem igazságot, jogot a földhöz azoknak a kisparasztoknak, akik eddig is munkálták De ha földről van szó, a paraszt nem mond le törekvése tervéről még akkor se, ha vérbe kerül. Ezt nemcsak a Timár késelő szándéka, de sok kiomlott vér is bizonyítja. Nem fecsegő természetű ő, de akivel közös a célja, annak elmondja szándékát. A cselédlányon keresztül így jutott hozzám a másik szándékuk is, mely élő sióban így hangzott: Egyik gazda: „Semmi baja se lenne annak, aki agyon koppintaná. Belekapcásodott már mindenbe. Nem tetszik az, se a községi uraknak, se a szolgabírónak!". Másik gazda: „Próbálták már korcsmába csalni, de nem megy a gonosz, nem iszik italt. Pedig úgy volna alkalmas, ha iszogatás közben oltanák el a gyertyáját még nagyobb bajt nem csinál!..." <301