Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 1. szám - Banner János: Dózsa György és a köznép története - Márki Sándor munkásságában

választásában nem kötötte meg a pályázó kezét, de eredeti kútforrások alapján kidolgozott essay-szerű monográfia kidolgozását kívánta — történelmünk annyi más kiváló egyénisége közül, éppen Dózsa Györgyöt válassza. Azt a Dózsa Györgyöt, akit addigi történeti irodalmunk — több mint 400 évig — csak „zendülő parasztvezérnek ismert"; legfeljebb tetteit mérte le, hamis mérlegen, de a jobbágyság — a köznép — sanyarú helyzetében rejlő okokat nem kívánta figyelembe venni. Az előzmények bizonyítják, hogy nem a kiírt pályázat adta az alkalmat: a korral, az emberrel és népével foglalkozás gondolatát. A munka nem készülhetett volna el, ha Márki Sándornak már addig is gazdag levéltári anyaggyűjtés nem állott volna rendelkezésére. De rendelkezésére állott é; „Dózsa György és forradalma" beérkezett az előírt időben. Tudta, mire vállalkozik. Egyik leveléből idézem: „A források elégtelensége miatt (én ugyan minden hozzáférhetőt felhasználtam) jobbadán csak kombináltam, s Dósát egész más (hitem szerint helyes) színben akartam feltüntetni; már csak azért is nagy kérdés, boldogulok-e a pályázaton?" Sejtése valóra vált. A három pályázó közül — bár az Akadémia a munkát kiadásra javasolta — csak dicséretben részesült. És amikor a kiadásra került a sor, olyan változtatásokat kívántak, amelyek eredeti felfogásával, a munka szellemével — ellentétben állottak. Idézet még egy levélből: „Ha t. bírálóim szerint hibás is a Dósára nézve követett felfogásom, én adatok alapján alkottam meg azt, előre tudva, hogy tetszeni ez nemigen fog; csak akkor mondhatnék tehát le róla, ha igen tisztelt bírálóimnak megjegyzéseit egész terjedelmükben ismerném, s azok az ellenkező véleményre téríthetnének." Az Akadémia a bírálatokat Márki rendelkezésére bocsátotta és a költségvetésben a kiadás fedezetét biztosította is olyan feltétellel, „hogy a szerző Dósa György jellemét módosítja s alakját minden modern iránytól levetkőztetvéi , igazi történeti alapra állítja." Ezt a kívánságot a fiatal aradi tanár, nem tudván tudományos lelkiismeretével összeegyeztetni — nem törődve sem anyagi érdekeivel, sem függő helyzetével —, nem teljesítette. A könyv 1883-ban éppen úgy nem az Akadémia kiadásában jelent meg, mint 1886-ban a második kiadásban. A könyvkiadásukban abban az időben szokatlan rövid idő mutatja, hogy a könyvet vették, olvasták — mint a kiadó leveleiből tudjuk — elsősorban a munkások. Az igazi Dózsa György nem kellett az Akadémiának, de nem kellett az egyetemi magántanári képesítéseket megerősítő Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumnak sem. Márki, nem sokkal a könyv második kiadásának megjelenése után — 1887. március 9-én beadta egyetemi magántanári képesítés iránti kérését a budapesti egyetem bölcsészeti karán. „A magyar köznép története" címen kérte a venia legendit. Értekezésül: „Dósa György és forradalma" című — az egykor: lapok hasábjain is nagy port felvert — könyvét adta be, jóllehet Mária királynőről írt monográfiája, amellyel a Történelmi Társulat a Magyar Történeti Életrajzok sorozatát megindította, is megütötte volna a kívánt mértéket, de ennek a nép történetéhez édes-kevés köze volt. Márki pedig éppen 28