Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 1. szám - Banner János: Dózsa György és a köznép története - Márki Sándor munkásságában

ezt akarta egyetemi előadásaival az ismeretlenség mesterséges homályából kiemelni. A magántanári szabályszerű eljárás folyamán két bírálója: Kerékgyártó Árpád és Salamon Ferenc véleménye annyira kedvező volt, hogy a Kar egy szavazat ellenében, a kollokvium elengedésével próbaelőadás tartására bocsátotta. És Márki most sem lett hűtlen a köznép történetéhez. Dósa ceglédi proklamációjáról tartotta próbaelőadását, mit a Kar éppen úgy elfogadott, mint az akadémián és a sajtóban is erős kritikát kapott, immár magántanári értekezést. Az egyetem bölcsészeti kara világosan foglalt állást ebben, az akkor még igen kényes tudományos kérdésben, amit külön is ki kell emelni. Ezzel az ügy az egyetemről a minisztérium elé került, és a Minisztérium döntött. Ez a döntés is világos volt, de távol állott a Kar tárgyilagos állásfoglalásától. Az egy szó híján egyhangú kari határozattal szemben nem tartotta engedélvezhetőnek a habilitálást a köznép történetéből, mert a szaktárgy igen szűk. Talán felesleges hangsúlyozni, hogy azoknak, akik így döntöttek, fogalmuk sem volt arról, hogy népünk történetének milyen sok okleveles emlékét őrzik levéltáraink. De indokolni kellett, az igazi okot megmondani azonban nehéz lett volna. Megértenők e határozatot, ha Márki Dósa Györgye nem az ellenkezőjét bizonyította volna már akkor, pedig az. úgy szólván csak egy év történetét dolgozta fel, de visszanyúlt az előzményekhez is. Ezek mutatták a legjobban, mennyi tennivaló lett volna ezen a téren. A Minisztérium döntése éppen úgy, mint előbb az Akadémiáé, azt akarta bizonyítani, hogy az egyesek vagy kevesek történetével foglalkozó mű tágkörű, a széles néprétegek, a magyar jobbágyság története szűknek mondott körével szemben, pedig hát emerről aligha lehetne szólni a földesurak — ha nem is mindig a legkedvezőbb színt mutató története nélkül. A kettőt a múltban egymástól elválasztani nem lehetett, de a kutatásban nem lehet ma sem. A harc a mindennapi kenyérért a két egymással szemben álló társadalmi osztály között folyt. „Nevethetnék a butaságon — írja egyik levelében Márki a döntésről —, ha mostani kedélyállapotom megengedne ilyen fényűzést. (Nb. szomorú családi okai voltak ennek.) Heinrich javasolja, kérjem a képesítést más címen. Pl. Magyaroszág közép- vagy újkorából és pár hét alatt lent lesz az engedély. Denique Dósa Gyurka nem szalonképes. Kérni fogom tehát Magyarország középkorából, értve ezalatt a hét első századot." Az újra megindított eljárás eredményeként Dózsa György ebben az álruhában vonult be az egyetem bölcsészeti karára és Márki tovább gyűjtötte az adatokat. Az 1913-ban megjelent lényegesen bővített és illusztrált kiadás már a Magyar Történeti Életrajzok sorozatában megjelenve vezette be Dózsát a maga helyére. Azt már nem érhette meg a Márki, hogy az akadémiai pályázaton csak megdicsért munkájában Dósának ítélt szobor valóban elkészüljön. Munkáját emiatt is sok támadás érte. Sok előítéletnek kellett addig elpusztulni, míg a budai vár alatt felállított szobor a helyére került. Vajon van-e valaki, aki 29