Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 2. szám - KÖZMŰVELŐDÉS - Pálmai János: Az ismeretterjesztés korszerűbbé tétele az orosházi járásban

sunk most arra irányul, hogy az ismereteket közlő szóbeli ismeretterjesztés hagyományos és korszerű módszerei megfelelnek-e a mai követelményeknek, minden társadalmi réteghez eljutnak-e, végül az egyes ember műveltségében, ismereteiben található pótolnivaló felújításra alkalmasak-e. Az ismeretterjesztés egyik legfontosabb része az élet igényeihez mért témaválasztás megtervezése. A mezőgazdasági jellegű települések termelőszövetkezeteit a művelődés alapvető bázisának kell felfogni. Ezekben folyik a legnagyobb arányú technikai, illetőleg kulturáis átalakulás. Az új ismeretek befogadása iránti igény itt a legintenzívebb, mert a technikai eszközök egyre szélesebb térhódítása a dolgozókat ismeretbővítésre készteti. A tudatos tervező munka alapvető eleme a mezőgazdasági jelleget tükröző igények számbavétele s azok érvényesítése az egyes előadássorozatok témakörének összeállításában. Kevés még az olyan gazdasági szerv, amelyik előre összeállított s valóban a közvélemény, vagy saját dolgozók igényére szabott témajavaslatot kér egy-egy évadban. Hiba volna arra gondolni, hogy a dolgozókat igényeik felől nem kérdezik meg. Csak ez a kutatás nem intenzív, nem állandó jellegű, nem hozza felszínre a mélyen fekvő érdeklődést. Mind a gazdasági, mind az ismeretterjesztő szervek vezetői — szerződéskötéskor — megelégszenek a központi témajavaslatokkal, pedig a helyi igényekkel történő összehangolásnak ekkor volna nagy jelentősége. Ezért azt kell hangsúlyoznunk, hogy az ismeretterjesztő szervezet községi vezetője állandó és élő kontaktusban legyen a gazdasági szervekkel, szeizmikusán érzékelje a dolgozók igényskáláját és az előadássorozatok beállításával a valóságigényeket elégítse ki. Hasznosnak bizonyulna egy-egy előadássorozatot szellemi vetélkedővel (pl. munkavédelmi, közlekedési jellegű stb.) lezárni, befejezni. „A kultúrpolitikának, a közművelődésnek mindent meg kell tennie, hogy ez a kapcsolat minél szélesebb rétegekkel létrejöhessen." Az ismeretterjesztés egyfelől az igények kielégítésére, másfelől az igények felébresztésére irányul. Nézzük, hogyan tükrözik ezt a számszerű adatok. Év község Csorvás Kardoskút Nagyszér hallgató hallgató hallgató 1960 1100 397 1621 1965 900 1319 1015 1966 1800 1872 917 1967 1870 1581 1787 1968 1400 2737 2874 1969 1400 1797 1285 1970 1157 1752 278 Az elemzés indulóhelyzetéül az 1960-as, majd 1965-től az egyes éveket és az 1970-es évadot vettük. A hallgatók létszáma természetes emelkedésre utal, amely összefüggésben áll a dolgozók átalános és speciális érdeklődésével. Az 1968-as évadtól észlelt csökkenés több összetevő idői egybeesését tárja fel, amelyből csak a két leglényegesebb komponens kiemelésére szorítkozunk. Az egyik az érdeklődés csökkenése, a másik a nagymérvű személyi fluktuáció hatása az ismeretterjesztés eddigi stabilitására (pl. a művelődési otthonok vezetőinek és az ismeretterjesztés helyi felelőseinek évenkénti változása). A három kiemelt község 15 428 lakosából 20.6% az intenzív érdeklődőkhöz tartozik, noha ez az arány az 1968-as évadban az eddig legmagasabb, 46% volt. Elemezzük a három exponált község egyikét, Kardoskutat, mint a járás — huzamos időn át — legjobb eredményét felmutató települést. A jó eredmény titkát az egy évtizede változatlan személyi vezetésben és a gondosan megszervezett aktívahálózat kiépítésében látjuk. Az 1969/70. évadban 68 alkalommal tartott előadáson 1752 fő jelent meg, ez a község összlakosságának 121.7%-a. Tévedés volna azonban arra gondolni, hogy az előadásokon részt vett hallgatók — a község lélekszámát meghaladó — létszáma minden lakos bekapcsolódását jelenti. A községi felelős személyi ismeretségén nyugvó gondos felmérése alapján megálla<271