Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 2. szám - KÖZMŰVELŐDÉS - Pálmai János: Az ismeretterjesztés korszerűbbé tétele az orosházi járásban

pítható, hogy az összlakosság 9%-a hallgatta végig változó jelenléttel az előadásokat. Az ismeretterjesztés hatékonysága a járás legjobb eredményt felmutató községében is csak szűk társadalmi rétegre irányult. Vegyük bonckés alá a 9%-os réteget. a) Legstabilabb hallgatói bázist a Rákóczi termelőszövetkezet 2 előadássorozata adta, amelyen 44 tsz tag vett részt. Ez a termelőszövetkezet tagságának 7.3%-a, a község lakóinak az összes előadásokon megjelentekhez viszonyított 33.9%-a. b) A baromfitenyésztő, méhészeti és kertészeti témájú előadások iránti érdeklődés — amelyben az anyagi érdekeltség erőteljes motívumként dominál — állandó nívót mutat. Az előadássorozatok hallgatói létszáma 54 fő, az összes előadásokon megjelentek 41,5%-a, a község lakóinak 3,7%-a. c) Az 1752 hallgató 130 állandó érdeklődőből tevődik össze, s ez a község összlakosságának 9%-a. A 9% változó jelenléte adja az egy előadásra jutó 25 fős átlagot. d) Az előadásokon részt vett hallgatók termelőszövetkezeti tagok, brigádvezetők, ipari üzemekben dolgozó és háztáji földdel rendelkező lakosok, alkalmazottak és értelmiségi dolgozók. e) A külterületen élő lakosság részvételi aránya a 130 állandó érdeklődőből kb. 15—20 fő. A kiemelt községek adatai csak relációban nyújtanak mondanivalót. Helyezzük összehasonlítás céljából egymás mellé a kiemelt községek mutatóit. Csorvás Kardoskút Nagyszénás 1. Előadások száma 45 68 8 2. Hallgatók száma 1157 1752 278 3. Község lakói 6840 1439 7149 4. Hallgatók aránya a lakosokhoz 16,9% 121,7% 3,8% Nyomban feltűnik a járás legnagyobb lélekszámú községeinek aránytalan hátrányos helyzete. Ha Kardoskút község 121.7%-os összhallgatói létszáma 9% effektív réteget ölel fel, akkor vajon Csorvás 16.9%-os és Nagyszénás 3.8%-os aránya mennyit takarhat? Örömünkre szolgálna, ha mindkét községben az ismeretterjesztés és művelődés személyi feltételei stabilizálódnának és a közművelődés szívügyre találna. E témakör feldolgozása során elemzésre kínálkozik az ismeretterjesztő munka eredményességét befolyásoló egyik fontos tényező a szervezés. Napjainkban, egyre többen vallják, „hogy jó szervezés nélkül nincs jó munka". A fogalomnak ez irányú értelmezése leszűkíti vizsgálódásunk körét. A hangsúlyt kizárólag az emberi közösségek ideiglenes (jelen esetben az ismeretterjesztő előadások) időtartamára helyezzük. Az ismeretterjesztés községi felelőseinek egyik — és pszichikailag is jól megválasztott — feladata annak felismerése és felmérése, hogy milyen ismeretanyagot kell a dolgozó ember számára nyújtani, továbbá hogyan lehet akár általános, akár speciális szakterületre irányuló érdeklődését felkelteni, felszínen tartani. A szervezés szó hallatán tehát arra gondolunk, milyen eszközök, eljárások és módszerek alkalmazásával bővíthető az ismeretterjesztő előadások témaköre, hogyan lehet az érdeklődők körét tovább szélesíteni. A hallgatóság szervezésének eddigi alkalmazott módszerei — a felhívás, plakát, nyomtatvány; — az egyéni és írásbeli meghívó; — a közönségszervező hálózat; — a társadalmi és tömegszervezetek közbeiktatása; — a tanulóifjúság bevonása és — a hírközlő berendezések használata több-kevesebb sikerrel zárultak. Az ismeretközlés hatókörének bővítésétől és minden társadalmi réteghez jutásától akkor lehet az eddiginél jobb eredményt elvárni, ha a községi felelősök felismerik az érdeklődésben rejlő vonzóerőt. <272