Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 2. szám - Krupa András: Fonó Tótkomlóson és környékén

Este vám raz dakujem, 2e ho verne milujem, Nedám ani za taky kus zlata, Ako sa tie nase a jich vráta. Még egyszer köszönöm, Hűségesen szeretem, Nem adom olyan darab aranyért, Mint a mi kapunk és az övéké.) Elutasító köszönet: Dakujem vám za lásku, A na lásku retiazku, A na retiazku zlaty prsten, Ze ho ver ja nekcem. (Köszönöm a szerelmet. A szerelemre láncot, A láncra aranygyűrűt, Biz énnekem nem kell.) (Mindkettő: Jancsik Andrásné, Szarvas) A lányok, ha elégedetlenek voltak a saját falubéli legényekkel, csúfoló éneket daloltak nekik is. A nótát sokszor más faluból a tollfosztóra látogató s nem kívánt legényeknek is elénekelték (ilyenkor megfelelő falunevet illesztettek be: komlósi. pitvarosi): Konopa, konopa Szudor Zsuzsanna, 64 éves, Csanádalberti, 1970. tíiugto Ko-no-pa, ko-no-pa: Na koKonopa, konopa, Na konope veniec, Ninto na Alberte Poriany mládenec. Ibo taky krivy, Co by boli sánke, Co by boh sánke, Modlievaf cigánke. Albertsky deckovia, Do pluha kolíke, Ostrúhaf nevedia. Do pluha kolíke, A do jarma dierke, Predsa vyzeraju Na vidieku diovke. TV" • pe ve-niec, Nin-to na Al-ber-tc Po-ria-ny mlá-de-nee. (Kender, kender. Kenderen koszorú, Nincs Albertin Rendes és szép fiú. Csak olyan sánta, Ami szánkónak jó, Ami szánkónak jó, Cigánylánynak imádkozni. Alberti legények, Az ekébe éket Faragni nem tudnak. Az ekébe éket, A járomra lyukat, És mégis vidéken Keresnek lányokat.) A tollfosztón az ablakokat nem függönyözték be, hogy a legények beláthassanak, s kedvet kapjanak a bejövetelre. A fenti nótát hallván, az ablakból durva rigmussal vágtak vissza a legények: 7* 251