Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 2. szám - Krupa András: Fonó Tótkomlóson és környékén

Zvonec pripravili, Do mejnesa dali, Ze by sa cikósi Na nej nosievali. Kery ze sa kery, Naj viae na nej nosiv, Ej, ten Palo Pósich Na j viae sa jej prosiv. Nepros sa jej, nepros, Sadov jej cert na nos, Ked jej dolu zíde, Sama k tebe príde. Nechodiv son za nov, Sama prisla za mnov, Ako tá ovecka Za zelenov trávov. Csengőt kötöttetek, Ménesbe adtátok, Hogy a csikósok Rá üljenek. Ugyan ki, ugyan ki Ult rajta legtöbbször? Ej, az a Pósi Pali, Könyörgött neki legtöbbet. Ne könyörögj neki, ne, Ördög ült az orrára, Ha lejön róla, Önmagától megy hozzád. Nem jártam utána, Önmaga jött hozzám, Mint a juhocska A zöld fű után.) U Gergelov vykalenvo Bogár Istvánné Pribelszky Katalin, 67 éves, Nagybánhegyes 1970. U Gergelov vykalenvo, Tan je pekne malovanvo, Biela postel popravená, Na nej Jutka vyfarbená. Ten Lehocki pri nej stojí, A tak sa jej pekne prosí: Jutka, Jutka, budz mi verná, Ako si mi dosiav bola. Ja ti verná nemózem byf, Misís ty k nám prestaf chodif, Hej, ten Juhás, ti je vina, Tri roke kce byf rodina. (Gergelyéknél ki van festve, Szépen ki van pingálva, A fehér ágy megágyazva, Rajta Jutka kifestve. Lehocki áll mellette, Oly szépen könyörög neki: Jutka, Jutka, légy hű hozzám, Ugyanúgy, mint eddig voltál. En nem lehetek hű hozzád, Nem járhatsz már hozzánk, Hej, az a Juhász a bűnös, Három éve rokon akar lenni.) Vyletela prepelienka Kriska Zsófia, 63 éves, Csanádalberti, 1969. Do Sa-do — ro — vej ko-mo - ry. 7 249