Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 2. szám - Krupa András: Fonó Tótkomlóson és környékén

Karkuska gazdina, Tarkavie husy má, Tarkavú husícu, Pyskatú diovcicu. Karkusné asszonynak Tarka libái vannak, Tarka lúdja, Rátarti lánya. Móze sa Karkuska S jej diovkov nechválif, Len do peci vopchaf, Pod dudvov podpálif. Papekom pobfl'af, Ohrablom utískaf, A s dugovom zapchaí, Móze Palo plakaf. Nem dicsekedhet Karkusné A lányával, A kemencébe dughatja, Dudvával alágyújthat neki. Piszkafával megforgathatja, Szénvonóval odanyomogathatja, Dugóval* bedughatja, Sírhat Pali utána.) Ha tetszett neki a kiválasztott legény, dallal mondott köszönetet a lányoknak, amire ők szintén válaszoltak, s énekes párbeszédes játék bontakozott ki köztük (a nevet mindig megfelelően cserélték): Ver ván ja dievcence özv. Jancsik Andrásné Oravecz Anna, 63 éves, Szarvas, 1969. A lány: Ver ván ja, dievcence, Za piesen dakujem, Ver vám ja Janika Zo srca darujem. (Biz én, lányok, Az éneket köszönöm, En bizony Jancsit Szívből odaajándékozom. A lányok: Ak by si ho kcela, Zo srca da rovat, Misela by si nám Sto toliarov dodaf. A lány: Ver ván ja dievcence, S toliara ani pov, Lebo ja dobre viem, Ze je Jankó ni moj. * Előtte vagy: tevj Ha szívből akarnád Ideajándékozni, Száz tallért Kellene nekünk adnod. Biz én lányok, Egy féltallért sem, Mert jól tudom, Jancsi nem enyém. <246