Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 2. szám - Krupa András: Fonó Tótkomlóson és környékén

zással egyidőben kialakult a kétnemű fiatalok természetes kapcsolata, mely az egész életre szóló társ kiválasztásában csúcsosodott. Múlt századi forrásaink említést sem tesznek a fonók világáról,

1 vagy kemény, elítélő szavakkal illetik őket

2, noha elidőznek a lakodalmi, a keresztelői vagy a disznótoros szokások leírásánál. (Papi szerzők lévén, talán érthető is.) Értékes adatokat szolgáltatnak azonban a kendertermesztésről, a házifonásról. Itt csak utalni szeretnénk a kendertermesztés és feldolgozás ősi voltára: az egyiptomi múmiák is kendervászonba voltak tekerve, s a kender rostjai ma is fontos ipari alapanyagok. Az alföldi szlovákok magukkal hozták letelepedésük helyére a kender iránti hagyományos szeretetüket, ezt kibővítették a környező magyar lakosságtól nyert helyi tapasztalatokkal, s kezdettől fogva termesztették: házilag teljesen biztosították a nők és a férfiak fehérnemű- és a háztartás egyéb igényét. A XVIII. században Csabán a lakóház tartozéka volt a kenderföld, s a házat vele együtt adták-vették.

3 Tótkomlóson a XIX. század- elején a 12 442 holdas határban 232 hold és 681 négyszögölet tettek ki a kenderföldek.

4 1836-ban 54 lánc kenderföldet osztottak ki a komlósiaknak a székegyházi pusztán.

5 1844-ben a községnek a földesurával, Rosty Pállal kötött örökváltsági szerződésben a kenderföldekre külön pontban állapítják meg a megváltási dijat.

6 A század végén Tótkomlóson az egyház tulajdonában levő földek között is a lelkészek és a tanítók haszonélvezetében még szerepeltek kenderföldek (tanítók: 1316, lelkészek: 948 négyszögöl).

7 Tótkomlóson két helyen volt kenderföld (konopisko). Az egyik: az alvégi (dolny) temetőtől délre a majláti út, a Szárazér és a mezőhegyesi út között levő terület, ahol minden beltelkes ház után 240 négyszögölet osztottak ki 1851-ben,

8 a másik: a már idézett székegyházi kenderföldek (konopiská na Kiskomlósi), a makói út mentén. Pitvaroson is sokáig megmaradtak a kenderföldek: a temető, a malom és a csanádalberti határ között Makó felé haladva az országút mentén, valamint a község és az állomás között a termelőszövetkezet megalakulásáig birtokolták a hajdani kenderföldi parcellákat. Az újabb telepítésű Csanádalbertin és Nagybánhegyesen nem voltak külön kenderföldi parcellák. A XIX. században a legtöbb szlováklakta helység nemcsak házi szükségletét elégítette ki, hanem egyik bevételi forrásnak is felhasználta a kendertermékeket. A század elején mintegy 12 000 forint jövedelmük volt ebből a csabai asszonyoknak.

9 Tótkomlóson a háziipar legfejlettebb része a fonás és a szövés volt. Gajdács Pál

1

0 szerint a zsákvászon, a terítők, a törülközők, a függönyök és más vászonárú előállításában a komlósi nők versenyeztek a csabai és a szarvasi asszonyokkal. A részben tótkomlósi eredetű nagylakiak főként zsákvászonból „sokezer rőföt" adtak el évente.

1

1 Csanádalberti történetírója is azt jegyzi fel, hogy a szlovák asszonyok itt is eladták az előállított vékony és vastag vásznat.

1

2 A kender mindennapi jelenlétét a fonóban népszerű dalok természeti képei is tanúsítják: a zöldellő kender a szerető távollétét idézi: Konope, konope, (Kender, kender, Zelenie konope, Zöld kender, Na tie nase dverce Ajtónkon Nikto nezaklope. Senki nem kopog be.) <234