Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)
1971 / 2. szám - Virágh Ferenc: Adalékok a kivándorlás Békés megyei történetéhez
A hazaküldött dollárok bizonyos mértékig élesztették a további kivándorlás hangulatát. Sokan mentek a csábítás hatására a hatóságoktól is ismert kedvezőbb viszonyok közé, mások viszont a küldemények eredményeképpen kevés földet vásároltak. S bár általában nem is a honi viszonyok, de a hon maga sokakban végülis legyűrte az elvágyakozást, mégis a kivándorlás társadalmi feszítő erővé nőtte ki magát. Az uralkodó osztály ezért is foglalkozott vele, pláne, amikor a kérdés a véderő ügyét érintette 1907 után egyre inkább. Az uralkodó osztály és az akaratát a tömegek felé képviselő hatóságok magatartása sok arcot öltött a kérdés kapcsán, csak az őszinteség jegyeit nem lehet felismerni rajta. Az első kivándorlási törvény, az 1881: 38. tc. a kivándorlásra megbízásból toborzó ügynökök működését szabályozta, ezt a tevékenységüket belügyminiszteri engedélyhez kötve. A megyék hivatalos lapjai ezt követően közlik az adott területen illetékes toborzó ügynök nevét. Érdekes megfigyelni, hogy a Békésvármegye Hivatalos Lapja időről időre tudatta az ország más területein működési engedélyhez jutott ügynökök nevét, működési területét, de a Békés megyében illetékest ebben nem lehet felfedezni. Már 1883-ban, a hármas szövetség létrejötte utáni évben feltűnt, hogy a hatóságok összefüggésbe hozzák a kivándorlást a hadkötelesek távozásával, 2 7 de csak a 800-as évek elején kezdtek összefüggően „aggodalmaskodni" a kérdésben. A Békés megyei alispán 1903 tavaszán jelentette a törvényhatósági bizottságnak: 2 8 ,,A kivándorlásra való hajlandóság, amelyet a múlt év végén kezdtem észlelni, még mindig nem csökken, sőt a kért útlevelek számából következtetve mindig fokozódik." Az 1903: 4. tc. 2. §-a már határozottan intézkedik a „véderőtörvényen alapuló állítási vagy szolgálati kötelezettség alatt állók" kivándorlásának korlátozása ügyében. Továbbá büntetendő cselekménynek minősíti ez a törvény a kivándorlási ügynökök kivándorlásra buzdító és szervező tevékenységét. Ezt követően szinte egymást érik a Belügyminisztérium Ill-a jelzésű körrendeletei, hogy korlátozzák a kivándorlást. Így az 17031/III-a. 903. B. M. sz. körrendeletből olvashatjuk a megye hivatalos lapjában: „Üjabb időben nagyobb számban vándorolnak ki a kiskorúak. Minthogy a kiskorúak önrendelkezési joggal nem bírnak, s a zsengébb korúak és a kiskorú nőszemélyek az idegenben kellő támogatás nélkül anyagi és erkölcsi veszélyeknek vannak kitéve: ezennel elrendelem, hogy a kiskorúak csak atyjuk, vagy gyámjuk által írásban adott és hatóságilag hitelesített beleegyezése mellett adható útlevél, s a 15. éven aluli férfiszemélyek és kiskorú nőszemélyek ebben az esetben is csak úgy vándorolhatnak ki, ha megbízható felnőtt személy kíséretében utaznak." Az 1904-ben készült körlevél elrendeli azoknak az ügynököknek megbüntetését, akik egy newyorki vállalatnak Ecuadorban alkalmazandó aranybányászokat toboroznak. 2 9 Az alispán a belügyminiszterre hivatkozva 1904 októberében fegyelmivel fenyegette azokat, akik Fiúmén kívüli kikötők felé állítanak ki útlevelet kivándorlóknak: a kivándorló csak Fiume felé hagyhatja el az országot. Majd decemberben visszavonja ezt, mert a fiumei kikötő nem képes befogadni a nagy számú kivándorlót, így hát Bréma, Hamburg, Antwerpen, Rotterdam vagy Le Havre felé irányítsák a jelentkezőket. 3 0 1905 márciusában elrendeli a belügyminiszter, hogy az USA-ba kivándorlóknak a budapesti főkonzulituson <196
