Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 2. szám - Pölöskei Ferenc: Áchim L. András a parlamentben

denütt szuronyokat, hadseregfejlesztést, ágyúgyárak építését és arra való hajlandóságot látunk mindenütt, akkor amikor az iskolák düledeznek, amikor a kultuszminiszter úr arról panaszkodik, hogy iskolára, kultúrára tárcája keretében elég pénz nincsen . . . Pedig az én szerény nézetem szerint ennek az országnak népességét, gazdaságát és kulturáját nem a külellenség ellen kell védeni, hanem a hadseregre való esztelen pazarlás és esztelen, nagyarányú költekezés ellen, amely országunkat tönkre fogja tenni."

S1 Ugyancsak ebben a képviselőházi beszédében tért ki a nemzeti munkapártiak mandátumszerző, népcsaló választási ígéreteire, s újólag hitet tett a progresszió irányzatainak másik fontos összekötő kapcsa, az általános, egyenlő, titkos választójog mellett. „Az általános választói jog tekintetében szomorúan kell tapasztalnom. — mondotta többek között — hogy egészen más a képe ennek a képviselőháznak, ezen ország kerületeinek és képviselőinek magatartásában, mint volt a választások tartama alatt és a választások előtt. Nyugodt lélekkel állíthatom azt, hogy ennek a képviselőháznak több mint 70%-a a választásók alatt künn a perifériákon a nép és a választók előtt igenis ígérte az általános, egyenlő és titkos választói jog meghozatalát. .. és ma igen kevesen vagyunk azok, akik tényleg tisztán, becsületesen és bátran követeljük itt a parlament színe előtt azt, amit ígértünk és követeltünk a nép színe előtt, a választók előtt, amire nézve ígértük, hogy idebenn is követelni fogjuk."

y

i Achim 1911-ben nem tudhatta még, — hiszen csak 1912-ben pattant ki a7. ún. panama-botrány — hogy Lukács László, a Khuen-Héderváry kormány pénzügyminisztere, a későbbi miniszterelnök, az 1910-es választások előtt négy és félmillió koronát vett fel a Kereskedelmi Banktól a munkapárt választási céljaira, s ermek fejében adta át a banknak az államot megillető sómonopóliumot. A sómonopólium szemet szúró átadásáról azonban Áchim már 1910. december 14-én interpellációt nyújtott be a képviselőházba: „Mi alapon, és miféle közérdekben van az, hogy Elek Pál, illetve a Magyar Kereskedelmi Részvénytársaság privilégiumszerű kedvezményekkel élvezi a magyar állammal szemben a magyar sójövedék bérletét? Szándékozik-e a miniszter úr ő nagyméltósága arról gondoskodni, hogy Elek Pál és elárusító közegei mindenféle sót tetszése szerint, de különösen az iparsót ne emelhesse, mivel ez az ország lakosságára különösen káros és sérelmes? Hajlandó-e a miniszter úr a sóuzsora megakadályozása tárgyában sóárszabályozást behozni? . . . Igaz-e, hogy a sójövedék újabb 10 esztendős meghoszszabbítással ismét Elek Pálnak, illetve a Magyar Kereskedelmi Részvénytársaságnak adatott ki bérbe? Ha igaz, ki álta

1 "itetett ez keresztül? És ha megtörtént a 10 éves bérmeghosszabbítás, hajlandó-e a pénzügyminiszter ő nagyméltósága az ezen 10 esztendős újabb meghosszabbítási szerződést megtekinteni és a magyar parlament jóváhagyása végett a ház asztalára letenni?"

3

5 A monopólium ügye később a közvélemény érdeklődésének homlokterébe került s a panama-botrány 1913 júniusában Lukács László miniszterelnök bukásához vezetett. Áchim végül, — amint ezt a korábbiakban láttuk — a magyarországi progresszív politikai irányzatok közül a legjobban értette a parasztkérdés nagy jelentőségét az ország demokratikus átalakításáért folytatott küzdelemben. 1911 májusi meggyilkolása ezért nemcsak a parasztpárt számára je<165