Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)
1971 / 2. szám - Pölöskei Ferenc: Áchim L. András a parlamentben
akik ezt nem teszik." 2 8 A szociáldemokrata párt 1911-es határozata jelentős állomása volt a párt történetének, szakítást jelentett az uralkodó osztályok különböző, a választójog jelszavával manőverező csoportjaival és megalapozta szövetségét a baloldali politikai irányzatokkal. Űj lendületet, szervezeti keretet adott a haladás erőinek, mindenekelőtt az általános, egyenlő, titkos választójegért folyó mozgalomnak. Justh Gyula baloldali függetlenségi pártja 1911 április végén megvitatta a szociáldemokrata párt határozatát, s többek között kimondta: ,,a párt egyedül az általános és egyenlő választói jog megalkotásától és a titkos szavazás behozatalától várja alkotmányos életünk tisztaságának helyreállítását. . ." 2! ) E két párt közeledése a baloldali irányzatok szervezett összefogásának új szakaszát nyitotta meg. Rövidesen csatlakoztak a polgári radikálisok, s egyes nemzetiségi politikusok is. 1911 nyarától így megkezdődhettek a progresszió erőinek az egész országra kiterjedő, összehangolt nagy választási gyűlései. A szocialista és demokratikus erők szövetsége tehát 1911-ben mégiscsak megvalósult és az 1918-as polgári demokratikus forradalomig, ha gyakori visszaesésekkel, belső ellentmondásokkal is, de folyton erősödött. Áchim életét azonban éppen akkor oltották ki a Zsilinszky-fiúk revolver-golyói, amikor a munkapárti kormányzattal szemben a szocialista és demokratikus politikai irányzatok egymáshoz való közeledése országos méretekben éppen hogy csak elkezdődött. így a reakció és a demokrácia erőinek 1912-es nagy összeütközéseit már nem érhette meg, nem lehetett részese a munkapárti hatalom összeomlásának, az 1918-as ún. őszi rózsás polgári demokratikus forradalomnak sem. 1911 derekáig a progresszió irányzatai még feltűnően sok belső ellentmondással küszködtek, s jobbára egymástól elszigetelten észlehették a munkapárt elszánt háborús készülődését. Áchim a békéscsabai helyi hatalmasságok, s a kormány ellen szinte elsőként vállalta a harcot a parlamentben, s választó kerületében egyaránt. Életének ebben az utolsó esztendejében, mindazokban a kérdésekben felemelte a szavát, amelyek csak később és fokozatosan kerültek a progresszió többi irányzatának programjába. Már 1910. február 7-i gyulai beszédében elhatárolta magát a 48-as, ill. 67-es közjogi politikától, s a társadalmi kérdéseket tekintette a pártpolitika vízválasztójának. „Én nem paktálok semmiféle közjogi párttal — mondotta többek között — sem 48-as, sem 67-essel, hanem csupán olyan gazdasági politikának hiszek, mely a nép nyomorán segíteni fog, de előbb jogot kell a népnek biztosítani." 3 0 A munkapárti uralom idején mind a békéscsabai népgyűléseken, mind a parlamentben továbbfolytatta a közigazgatás demokratizálásáért kezdett korábbi küzdelmét. 3 1 A szociáldemokrata párt, a Justh-féle függetlenségi párt, s a polgári radikálisok 1911 májusától induló munkapárt elleni ostroma véderőfejlesztéssel*, a hadsereg létszámának növelésével, a háborús készülődéssel kapcsolatos. Áchim azonban már korábban, a véderő javaslat parlamenti beterjesztése előtt felfigyelt a kormány háborús készülődésére. A háborús hódító politikát már 1908-ban Bosznia-Hercegovina annektálása idején, népellenesnek minősítette. 3 2 Utolsó parlamenti beszédében pedig — amint ezt később Justh Gyula és az antimilitaristák tették — a hadseregfejlesztéssel a néptömegek gazdasági és kulturális felemelésének programját állította szembe. „Ha széjjel-nézünk ebben az országban — mondotta többek között — min<164
