Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 1. szám - SZEMLE

SZABÓ FERENCt JEGYZETEK KILENC KÖNYVRŐL — BÉKÉS MEGYEI SZEMMEL Mostani „könyvszemlénk" a legutóbbi kísérlet (Békési Élet, 1970/2. sz.) nyomán haladva kibővíti a megyei szemszögű áttekintés kezdeti méreteit, de még mindig messze lemarad a nyomdákból kikerülő és minket így vagy úgy szorosabban érintő könyváradattól. Szeretnénk elérni, hogy a rövidség ne menjen az értékelés rovására, az általánosabb kép érvénye megmaradjon. Urosevics Daniló még 1969-ben kiadott két munkájára (A magyarországi délszlávok története. Bp. 1969. Hazafias Népfront Országos Tanácsa — Magyarországi Délszávok Országos Szövetsége.; A magyarországi délszlávok kulturális egyesületei. Bp. 1969. Könyvtártudományi és Módszertani Központ Kiadványai 32.) hívjuk fel először a figyelmet. Békés megyét a két hiánypótló munka elsősorban Battonya múltja kapcsán érinti és érdekli. Az elsőként említett kötetből megtudhatjuk, hogy az elfogadható adatokat feltáró helyi felmérések alapján jelenleg mintegy 96 000 délszláv él hazánkban, 11 megye 101 helységében. A 96 000 lélekből 85 000-et tesz ki a horvátok és kerek számban hat és félezret a szerbek száma. Ebben a megvilágításban a Battonyán élő, 2700 főre becsült szerb nemzetiségű lakosság súlyát reálisabban tudjuk megítélni: A battonyaiak adják az országban a legnagyobb szerb tömörülést. A délszlávok történetének áttekintése során a kiadott régebbi és újabb magyarországi és jugoszláv szakirodalomra támaszkodott Urosevics Danilo. A battonyaiakról alig emlékezik meg a históriai vázlatban, kár, hogy a néhány éve még Battonyán működő Jaksity Iván-nak a székesfehérvári és a battonyai szerbek történetéről kiadott, eredeti kutatásokon alapuló, értékes dolgozatait nem ismeri vagy nem használta. A délszláv kulturális egyesületekről kiadott, adatközlő jellegű munka a mai könyvellátás gondjaitól nyúlt vissza a régi olvasókörökhöz. Szentendre, Üjszentiván, Pécs, Mohács, Baja és Lakócs egyesületeivel együtt, külön fejezetben mutatja be az 1897-ben alapított Battonyai Földművesszövetkezet és Olvasókör néven működő nemzetiségi szervezetet. Az érdemleges szerb nyelvű kulturális munka mellett — mint takarékpénztár — hitelnyújtással is foglalkozott ez a kör. Működése az I. világháború után esett vissza, amikor sok battonyai szerb visszaköltözött Macedóniába (ottani falujukat is Batanjának nevezve el). A szerző közlése szerint 1906-ban szerb nőegylet is alakult Battonyán. A rendkívül érdekes adatok és képek jó támpontot adnak a további kutatásokhoz. Ezek során, Urosevics Danilo eredményeit továbbfejlesztve, tisztázni kell a helyi szerb nemzetiségű tömörülések társadalmi hátterét, bázisát és természetesen az anyaországi és a magyarországi szerb kulturális központokkal, szerb politikusokkal kiépített kapcsolataik tartalmát és formáit. A község múltját ismerők előtt azonnal világos, hogy a Battonyai Földművesszövetkezet és Olvasókör kezdeményezői és hangadói a község legvagyonosabb szerb parasztjai voltak. Az utóbb említett és kifejezetten helytörténeti módszereket kívánó vizsgálatokhoz jó vezérfonalat ad Arató Endre professzor bevezetője a történeti áttekintés előtt. Jóidéig nem látszott, vagy alig látszott a helytörténeti termésben az a kapacitásban és lehetőségekben ténylegesen meglevő különbség, amely az egyetemmel, főiskolával, akadémiai ku<140