Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 1. szám - SZEMLE

tatóintézettel rendelkező és azzal nem rendelkező megyék között fennáll. Az utóbbi esztendőben Szeged, Pécs és Debrecen kutatói olyan eredményeket mutattak fel publikációk formájában, amilyet a szerényebben ellátott megyék — mint Békés, Szolnok, Nógrád, Komárom és a többiek — sokkal nehezebben és csak néhány témakörben érhetnek el. A többi tényezőt most nem számítva, egyedül a hivatásszerűen kutatással foglalkozók jóval kisebb száma is érthetővé teszi ezt. Az utóbbi években, ha lassan és egyenlőtlenül is, erősödött az a nagyon kívánatos tendencia, amely tudományos életünk túlzott centralizáltságán kíván enyhíteni a vidéki nagyvárosok súlyának növelésével. Ebben az újabb erővonalakat mutató helyzetben kell a megfelelő szerepet megtalálniok a felsőfokú társadalomtudományi intézmények nélküli megyéknek és területeknek is. Az elmondottak bizonyságául két kiemelkedően rangos, évek munkájával készült kötetet mutatunk be. Az egyik Gaál Endre példamutató forráskiadványa A Csongrád megyei munkásmozgalom 1917—1919. augusztus 1. címen, közel 600 oldalon látott napvilágot, a „Válogatott dokumentumok Csongrád megye munkásmozgalmának történetéből" néven futó, nagyszabású vállalkozás keretében. A munka értékeit a Tiszatáj 1970/11. számában behatóbban elemezni próbáltuk, itt inkább a műfaj Békés megyei vonatkozásait érintjük. Gaál Endre fnódszertani szempontból is mintaszerű kötete a bizonysága annak (a pécsi-baranyai munkásmozgalom történetéről eddig megjelent, s a szegedinél jóval szerényebb méretű sorozattal együtt), hogy megyénkben is a rendszeres, tudományos igényű forrásfeltárással és forráskiadással lehet csak továbbhaladni a helytörténeti kutatásban. Gaál Endre 1917—1919-ről szóló, másfél évtizede megjelenő munkáinak sora után a témát érintő forrásanyag legértékesebb darabjainak gazdagon jegyzetelt, behatóan értékelt publikálásával tette még teljesebbé a két forradalom szegedi és Csongrád megyei történetéről tudottakat. Nyilvánvaló, hogy a továbbiakban hasznosítva e kitűnő kötet — és egyben-másban a nála lényegesen szerényebb Tolna és Pest megyei 1918—19-es forráskiadványok — tanulságait is, felmerülhet a Békés megyei dokumentumanyag teljesebb, igényesebb közzétételének igénye is a forradalmi időszakból. Míg a szegediek a forráspublikációban, a debreceniek a színvonalas összefoglaló munkában mutattak követendő példát. Tokody Gyula professzor szerkesztésében, hat szerző munkájaként született meg a Hajdú-Bihar megye és Debrecen munkásmozgalmának története c. több mint 500 oldalas monográfia. Az alföldi megyék közül a legelsőként készült el a szintézis, a kezdetektől 1948-ig terjedően. A kötet hosz • szabb, rendszeres előtanulmányok sorozatára épül. A munkában az egyetem és a debreceni levéltár játszott irányító szerepet, a megyei párbizottság útmutatásával. Egyebek között azért is szükség volt az összefoglalásra, hogy Debrecen és a megye helyét érdeméhez mérten megmutathassák a magyar munkásmozgalom történetében — szemben a korábban eléggé általános azon nézettel, hogy a város és a megye nem volt kiemelkedőbb mozgalmi bázis. A tudományos szintézis és az ismeretterjesztő-oktatási jelleget nagyon szerencsésen egyesítő kötet főleg az 1950-ig Bihar megyéhez tartozó, akkor Békéshez csatolt terület szempontjából ad sokat számunkra, különösen az alföldi mozgalmi gócpontok bihari hatásának, kisugárzásának jelzésével. A debreceni mozgalom, aradi segítséggel. 1894-ben indult. Bihar megye a fejlett nagyváradi szervezkedéshez vonzódott. (Az 1897-es Békés megyei agrárszocialista kapcsolatokról — sajnos — nem emlékeznek meg a bihari mozgalomnál.) A legtöbb újat a Horthy-korszak anyagában olvashatjuk. Bihar megye északi része mozgalmi szempontból Debrecenhez, déli fele a Viharsarokhoz gravitált, az endrődiek (Polányi Máté) 1928ban oda is eljutottak. Sok érdekes kép, kitűnő mutatók egészítik ki a kötetet. Sarkad és a volt bihari községek kutatói ezt a szintézist kézikönyvként forgathatják. Békés megyében — a fentebb már jelzett körülmények miatt — még sok előtanulmány szükséges egy hasonló színvonalú összegzéshez, különnösen az ellenforradalom negyedszázadának kérdései várják a kutatókat. 1970 tavaszán került ki a sajtó alól megyénk első színvonalas földműves<141