Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 1. szám - SZEMLE

ről sajnos már csak nekrológot írhattak. Dicséretes a számokat gazdagító képanyag (grafika, festmény, fénykép) is, de színvonala nem egyenletes. Mielőtt még folytatnám a szerkesztés technikai kívánalmaira vonatkozó, jobbára már bíráló, észrevételeimet, hadd fejezzem még be a rovatok ismertetését, méltatását. Helyes, hogy a folyóirat összefoglalóan veszi szemügyre a színházi életet, a csabai színház, a gyulai várszínház, a csabai gyerekszínház működését. Kitűnő a Szemle rovat munkája is, bár műfajában ezt is tisztábbá tenném, nem keverném össze a könyvismertetéseket a másfajta szemlékkel (pl. éppen a színházi áttekintésekkel). De az a hatalmas könyvanyag, amely öt év alatt a Békés' Elet könyvismertető rovatában fölhalmozódott, már önmagában is létjogosultságát és szükségességét mutatja a helyismereti folyóiratnak. Minden helyi kiadísú, vonatkozísú mű terítékre kerül itt, országos kiadványokból a helyi vonatkozásokat jószemű recenzensek bányásszák ki és tárják az olvasó elé, még a szépirodalomból is idekívánkozik mindaz, ami a tájé, Szabó Pál könyvei éppenúgy, mint Dallos ßändot Munkácsy-regényei. Ez a rovat a folyóirat egyik legerősebb tartó oszlopa. I | Apropos: rovatok. Egy-egy szám első részének nincs rovatcíme, itt vegyest I 6 I kapjuk a történeti tanulmányokat és a mai életet le'ró beszámolókat. Talán érdemes lenne ezt a kettőt rovatcímmel szétválasztani. A többi rovat jól megválasztott, szerepének meg is felel. A Vita elsorvadásáról, csak a legutóbbi számokban történt újjáéledéséről már szóltam. Életben kell ezt tartani, mert a vélemények ütközéséből, bizonyításokból és ellen-bizonyításokból sok olyan is napfényre kerül, ami különben az emberekben szunnyadozna. S ugyan e célból érdemes lenne az olvasókkal való kapcsolat valamiféle formáját is megteremteni. Talán úgy, ahogyan negyven éve a Népünk és Nyelvünk csinálta: kutatók, egyegy problémán dolgozva, szabatosan megfogalmazott kérdéseket tesznek föl az olvasóknak: ki tudja, hogy volt ez meg ez? A kérdéseket sorszámozza a szerkesztőség, a következő számban, számokban a sorszám rendjében közli a válaszokat. Nemcsak a néprajz, a népnyelv, hanem a történelem, nem utolsósorban a munkásmozgalom történetének kutatója is hasznát vehetné e módszernek. Haszna lenne még, hogy elevenné válnék a lap és az olvasók kapcsolata is. Célszerűnek látnám, ha a folyóirat tudatosan törekednék a megye kimagasló egyénisége ről portré-sorozat — akár rovat — indítására. Az emberiség történelme ugyan a néptömegek történelme, de az alkotó egyéniség szerepe vitathatatlan, s a kis közösségek nagyjait ugyanúgy meg kell e kisebb közösségeknek becsülniük, mint a nagyobb közösségek — a nemzet, a világ — a magukét becsüli. Már csak azért is — és ebben van a szocialista építésben is jelentős szerepe a hagyomány-ápolás e fajtájának — mert a ma embere is csak úgy látja értelmét áldozatos, átlagon fölüli teljesítményének — művészeti alkotásban, termelésben, tudományban egyaránt — ha tanúja annak, hogy elődeit a ma világa is becsüli. Akkor tudja, hogy az ő emlékét is becsülni fogja majd az utókor. Különösen alkalmas egy-egy tudós, művész, nevelő, közéleti vezető arcképének megrajzolására a nekrológ. Ahogy a Soproni Szemle teszi: arcképével, lexikális adatainak tüzetes rögzítésével, életrajzával méltatja az érdemes életművet hátrahagyó helyi személyiséget. Különösen fontosnak tartom, hogy még ekkor, frissen gyűjtsük össze és tegyük közkinccsé az elhunyt bibliográfiáját, az ő műveit és a róla szóló írásokat egyaránt. Ezzel a későbbi kutatás dolgát megkönnyítjük, téglákat hordunk egy-egy leendő helyi életrajzi lexikonhoz is. Az 1967. évi 2. szám óta közöl a Békési Elet helyismereti bibliográfiai tételeket is. Sajnos, ezek a közlemények csak részben érik el céljukat; rendszerük kialakulatlan, külalakjuk szinte számról számra változik. A Vasi Szemle példáját, melyre az induláskor hivatkoztak, komolyan kellene venni, s mélységben, módszerben őket kellene követni. (Egy-egy további finomítással még, de részletekbe itt nem megyek bele. meg is írtam ezt a Vasi Szemle bibliográfiájáról a Könyvtárosban). <119