Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 1. szám - SZEMLE

PETER LÁSZLÓ: A BÉKÉSI ÉLET ELSŐ LUSTRUMA (1986—1970) Többé kevésbé rendszeres olvasója vagyok a Békési Életnek, mégis most, amikor a szerkesztő bizottság megtisztelő kérésére újból végigböngésztem a folyóirat — vagy mimikri-alcímén: „Népszerű tudományos és kulturális antológia" — öt évfolyamát, magam is meglepődtem azon a nagyszerű gazdagságon, amit ez a röpke pár esztendő adott Békés megye kutatóinak, vezetőinek, nevelőinek, népművelőinek. Irigylésre méltó és követésre méltó az a teljesítmény, melyet Csaba, Gyula, Orosháza, Szarvas és a megye többi helységének tollforgatói fölmutattak, s mely tükröződik a Békési Életben részint közvetlenül, tanulmányokban, közleményekben, részint közvetve, az önálló müvekről és más időszaki kiadványokról megjelent ismertetésekben, méltatásokban. Éppen az az országosan is páratlan, vagy legalább is nagyon ritka lehetőség a legpéldamutatóbb, hogy olyan kitűnő vállalkozások után és mellett, mint amilyen — csak egyik, de nem egyetlen kiadvány — A Tanácsköztársaság Békés megyében című, tehát még ez mellett futotta a helytörténet művelőinek erejéből, idejéből, a Békési Élet terjedelmes számaiba is értékes, hasznos tanulmányokra. De hagyjuk az irígykedést, s hagyjuk a megalapozatlannak látszó dicséretet. Inkább bizonyítsunk. Csak futó fölsorolással tekintsük át az öt évfolyam tárgyköreit, vajon kielégítően tükrözik-e vissza a Békési Elet közleményei a megye életét: múltját, jelenét, jövőjét. 1 j Kezdjük a múlttal. A Békési Élet elkerülte számos helytörténeti, főként múzeumi kiadvány egyoldalúságát: e folyóiratot semmiképpen sem lehet vádolni, hogy túltengene benne a régészet. Mindössze egyetlen közleményt találtam a négy évben, a battonyai bronzkori temetőről. Világért sem szeretnék abba a látszatba kerülni, hogy sokkal többet kívánjak, de azért talán évente egy régészeti közlést is elbírna a folyóirat, semmiképpen sem leletleltárat, hanem összefoglaló vagy értelmező jellegűt, esetleg általánosítót, elvit. Csak helyeselhető, hogy történeti tárgyú írásai zömmel az utolsó száz év históriájával foglalkoznak. Előtte is néhány olyan témával, amelynek jogosultságát senki nem vonhatja kétségbe: a sarkadi hajdúsággal, a békési várral, az orosháziak 1744 előtti múltjával, Csaba újra településével, a megyéből Nyíregyházára települőkkel, a simándi kincskeresők különös históriájával stb. A Viharsarok sajátos hagyományait, az agrárszocialista mozgalmak apróbbnagyobb mozzanatait, kezdve az 1872-es aratósztrájktól a battonyai, sárréti, keletcsanádi megmozdulásokat, a régi olvasó- és munkáskörök tevékenységét, Várkonyi István mozgalmát, Várkonyi és Áchim András kapcsolatát szépszámú tanulmány, adatközlés tárta föl. Ezeknek különösen nagy hasznát látja az országos kutatás, hiszen jórészt levéltári források, ritka, megmentett nyomtatványok közkinccsé tételét jelentik. 8* 115