Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Hunya István: Eligazodás

Egyik vasárnap a publikációt váró emberek között beszélgettem Nagy Józseffel. Megállt mellettünk Giricz András sógor is. ö is a szakmozgalom híve. Példákkal bizonyította: Amerikában akármilyen baja volt a dolgozó népnek, a szakmai szervezet irányította a követelést. Nem azt mondja, ne pártoljunk olyan pártot, amelyik a munkás népet vezeti. De még azzal, hogy pártoljuk, nem sokra jutunk, ha nem cselekszünk. Szervezkedjünk és közös erővel cselekedjünk. Majoros Lukács bácsi is a szakmai szervezkedést ajánlotta. Bár ő egyelőre sokat nem segíthetett, mert a gyulai fogházból szabadulása után csendőri felügyelet alá helyezték, mint azokat, akik a proletárdiktatúra idején, mint községi vezetők tevékenykedtek. A publikáció után hazafelé menet Mészáros István, Gyuricza György öregkerti kubikosok csatlakoztak hozzám. Gyuricza türelmetlenkedett: — Sokan kérdeznek Pista, lesz-e valami a szervezkedésből? — Ez az — folytatta Mészáros. — Nekem is mondogatják: Ideje lenne már 8 szervezetet megalakítani, hé. — így a jó — nyugtattam társaim. — Ez a mi tulajdonságunk. Lassan indulunk, azután rohanni akarunk. Estére a megbeszélt helyen találkozunk. Biztatott társaim törekvése és az, hogy sokasodunk. Eleinte még csak néhányan beszélgettünk egy-egy kubikos családnál olyanok, akik úgy gondoltuk, megkeressük a Földmunkások Országos Szövetségét. # * * A szervezkedés híre terjedt. A vágy a nagyobb darab kenyér reményében, felénk húzta a proletárokat. Minden este többen jöttek a jelzett helyre. A kis szobácskában a petróleumlámpa gondterhe alatt görnyedő emberek arcára világított. Ezen a vasárnap estén Kurilláéknál nemcsak a szoba, a konyha is megtelt kubikosokkal. Nem kellett meggyőzni akaró beszédet tartanom. Pár mondat után rájuk bíztam. Jól emlékeztek a háború előtti évekre.. . Milyen eredményeket értek el szervezetten; tapasztalták: tömeg előtt nincs akadály. Emlékeztek, amikor Várkonyi István volt a képviselőjelölt, Fábryt, Zsilinszkyt hívei húsz kocsin kísérték Endrődre. Endrődön az agrárproletárok rájuk rohantak, kezükből kicsavarták a zászlókat, széttépték és rúdjaival elverték a fehér kokárdás kormánypártiakat. Gyuricza Péter lelkesítőn magyarázta: A tömegerő, emberek, olyan mint a Hármas-Körös áradása: gátat szakít... Nagyobb darab kenyérhez, darabka földhöz szelíd kéréssel soha, követeléssel talán, de erőszakosan biztos hozzájutunk . . . Na, azért kell összefogni erőnket! Hegedűs István lelkesítve magyarázta: 1906-ban Kisperjésen. Tán be is rezeit az intéző, mikor eléjbe álltak a kaszákkal. Mingyán tudta, jobb kommenció, több rész kell... Gyuricza Péter annál is eredményesebbet látott a nagy orosz földön, amikor fellobbant a forradalom lángja és a nagy szegénységben, elnyomásban vergődő kisföldű paraszt, földnélküli napszámos nagyobb, egy akarattal összefogott a gyárak, bányák munkásaival: Az övék lett a föld. A gyár, bánya, a munkásoké! Igaz, alaposan megverekedtek érte. mert az orosz úri nép sem akart engedni, éppen úgy, mint a magyar nem akar. — Ej! Ha mi is úgy csináltuk volna 1918-ban és 19-ben. Tán nem volnánk így megalázva! Kurilla István indulatosan magyarázta: Pirul a józan értelem arca, mikor látja, hogy a dolgozók a verejtékes munka gyümölcsét teherhordókként cipelik a gazdagok asztalára. Azután ólálkodnak körülötte, ugyan kap-e vissza belőle néhány falatot. — Dehát emberek vagyunk, a gyümölcs se egyszerre érik. Haragudnunk nem szabad az olyan emberekre. Közülünk valók. Nem csup.n az ő hibájuk, olyanokká nevelte őket a kereszt meg a mezsgyekaró, h gy nem értik meg kötelességüket. Büngös Illés még türelmetlenebbül mondta: <104