Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Hunya István: Eligazodás

— Amondó vagyok, az olypn magunk fajta szegénybe, aki nem akarja megérteni az okos szót, ököllel kell beleverni. — Tán mégse volna úgy jó. Illés öcsém — nyugtatta Giricz András sógor. — A jó szó többet értet. Az értelmesebbeknek kell vezetnünk és megértetnük, mi az embert felemelő vagy lealázó cselekedet. Meg kell értetni velük legalább azt, amit már mi megértünk, hogy kizsákmányolásunk, jogtalanságunk jórészben vílünk egyet nem értésükből ered. S az ilyen beszélgetések szenvedélyes vitákká váltak. Kormos Timár István, mint mindig, ha már élesedett a vita, nyugodtan szólt: — Nugodtabban, hé! Tán úgy, ahogy Pista öcsém mondta, amikor még csak hatan beszélgettünk a szervezkedésről: olyanok legyünk, miit a jó tanító, aki nem veréssel, hanem türelemmel tanít... Egyik élénk összejövetelünkön megjelent Nagy József is. Néhány Népszavát hozott és felolvasta a kormányrendeletet a mezőgazdasági alkalmazottak. munkások munkabérének, továbbá az aratási és cséplési munkák munkabérének szabályozására : „A munkabéreket (minden időszakban) a törvényhatóság első tisztviselője állapítja meg egész területére, vagy járásonként. A megállapítás előtt minden esetben az illető területről három érdekelt munkavállalót, munkáltatót meg kell hallgatni... A munkáltató többet nem adhat, a munkás nem kérhet .. ." — Ez a kormány gondoskodása! — fejezte be Nagy. — Ez az, ami nem helyes! — mondták többen is egyszerre... — Igen barátaim — szólt Giricz sógor. — Éppen azért kell a szervezet, hogy ami részünkre nem helyes, vagy káros, az ellen szervezetten küzdjünk. Vagyis azt kell csinálni, ami a kormánynak, meg a munkaadóknak nem tetszik, de nekünk meg szükséges, ha koplalni nem akarunk ... A vita végén megegyeztünk; megalakítjuk a szakcsoportot. Akik először jelentek meg közöttünk, szó nélkül hallgatták beszélgetésünket. Amikor átgondolták, leginkább csak ennyit mondtak: — Vegyetek a csapatba engem is: Az én nótám is az: „aki nem dolgoz'.k, ne is egyék" Elverni az asztaltól, aki csak enni akar... Az ilyen összejövetelek után mindig tapasztaltam, nem én értettem meg társaimmal a szervezkedés szükségességét, hanem ők értették meg velem. De így volt jobb. Szükségem volt az idősebb, a mozgalomban jártasabb emberek tapasztalataira, bölcsességeire. Kubikos társaim érdeklődése ébresztette a gondolatot, nézzem meg, a szomszéd községek agrárproletárai szervezkednek-e már? Piaci nap Gyomára mentem. B. Molnár Imrét kerestem. Idősebb szaktársaim B. Molnárt, mint a Várkonyi mozgalom kimagasló emberét emlegették, aki 1902-ben, mikor a Földmívelő c. újság szerkesztését és kiadását Gyomára helyezték át, szerkesztette és gondoskodott kiadásáról. A piacon ácsorgó agrárproletároktól megtudtam: a Kőrösön túl, két kilométernyire, a ványai út mellett balról van a kis tanyája. Idős ember már B. Molnár. Tanyája tornácán kisszéken ülve melegedett a napon. Mellé ültem. Érdeklődésemre legyintve mondta: — Hol van már a régi mozgalom ? A szociáldemokrata párt néhány vezetőjével a múltban is sok bajunk volt, mindig csak akaratuk ellen csinálhattuk az igazi mozgalmat. Ha legalább mind olyan lett volna, mint Landler, Nyisztor és még néhány, a munkássággal is sokkal eredményesebb sztrájkokat lehetett volna szervezni. No, de az már a múlt. A baj az, a maiak jórésze se bátrabb. A munkások azonban ma sem elégednek meg csak az általános titkos, nőkre is kiterjesztő választási jogért való harccal. Becsületesen harcolnak a napi kenyerükért, embert megillető jogaikért, még a vezetőség ellenére is. Ezért tanácsolom: a munkássághoz igazodjatok ti és ne az ilyen gyámoltalan vezetőkhöz. No, de most téged az érdekel, mit tesz Gyomán az agrárproletárság és a többi. A nyomdászok, építőmunkások már szervezkednek. A földmunkások még nem mozognak. Ezt az egyik Marjai öcsémtől tudom. Öt keresd meg. <105