Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Hunya István: Eligazodás

fehérhaza között. Leginkább azok értették meg, akik Oroszországból tértek haza és mint vöröskatonák harcoltak 1919-ben. Annyit mindnyájan éreztek, hogy az újdonsült „fehér haza", mielőtt megismertette volna magát, bőszült csordát bocsájtott maga előtt, mely legázolta a szegény népet. Az a haza. amely így cselekszik, nem a dolgozóké, hanem az uraké, éppen úgy, mint a királyi haza volt, csak ez durvább. Az ilyen hazát nem védeni, hanem megvetni, lebunkózni kell! A nincstelen fiúk, akiknek odahaza úgyse volt munkájuk, megélhetőségük, szétrebbentek hazulról, mikor megsejtették, hogy csendőrök szólítják és segítik jelentkezésre azokat, akikben az idéző papír nem ébresztette fel a „szent" kötelességet. Nem mehettek el hónapokra a kisgazda fiúk, rájuk otthon is szükség volt. Ezeket fülüknél fogva jelentkeztették „önként" a csendőrök. Az „úrihaza" fájdalmában papjain keresztül is el-elzokogta panaszát rossz fiai miatt. Ugyanakkor büntető keze se pihent. Akiket elértek rend- és csendőrei, testi fenyítésben is részesültek. Ez a toborzásforma leginkább a földdel rendelkező parasztok fiait és az iparossegédeket érintette. Azokhoz nyilván több bizalma volt a fehérré vált hazának, mint a volt vöröskatona kubikos fiúkhoz. Hogy én a „vakmerő lázításért" csak olyan pofonokat kaptam, melyek néhány napi fülzúgás után nyomtalanul eltűntek arcomról, a szerencsét annak tulajdonítom: ezért nem állított törvény elé a „haza", mert úgy gondolta, jobb ha a gyám előtt, aki csak alig néhány hónapja nehezítette meg gyermekeit Verő kezét, látszata se legyen mosto"ha bánásmódjának. Gondoskodtak már arról, hogy a gyám csak megelégedést, szépséget lásson és csak kacajt, aranycsörgést halljon. Az ügy a haza részéről azzal fejeződött be, hogy (a sok közül egyet említve) Fekécs István 60 holdas gazda fiát szökésért, az apát bűnpártolásért két-két hónapra ítélte. Fekécsből pofozták ki a csendőrök, hogy tőlem hallotta: csak az menjen katonának, aki önkéntes akar lenni. A nincste'en fiúkat csak két év után érte el büntető keze. „Hazafias kötelesség megsértése" címén pénzbüntetésre ítélte Simon öcsémet és több olyan agrárproletár fiút, akik vöröskatonák voltak és nem tettek eleget a „megtisztelő" behívásnak. * * * A szegényparasztságból sokan gondolkoztak úgy mint Uhrin Pál. Csak még nem tudták az alapos visszaütésre hogyan gyűitsék össze az erőt és milyen eszközt használjanak. A Szociáldemokrata Párt vezetőinek viselkedése nem tetszett azoknak, akik a múltból is ismerték tevékenységüket. Idősebb mozgalmiak már a Várkonyi által szervezett mozgalomban is részt vettek. Velük beszélgetve ismertem meg a háború előtti mozgalmak eredményeit, kegyetlen vérbefojtását. Tántoríthatatlan hitték, ha 1918—19-ben gerincesebbek a vezetők, a proletárdiktatúra nem omlott volna össze. Értelmes, mozgalmi tapasztalatokban gazdag emberek. Őket nem lehetett nyájas szavakkal félre vezetni. Megérezték: a kisgazda körből Nagyatádi szag áradt és attól a „fehér légkörben" fintorodott az orruk. A „rómaiak" szagát se szerették. A tömjénfüst úgy hatott rájuk, mint ökörgulyára az ócskatalp-égetés: kerülték, amennyire lehetett. A negyvennyolcasok felől Frey Ádám, meg Oláh István, a szegényparasztság e két mártírjának gyászlobogója lengedezett. Az ébredők hazafias fehérköntösén még nagyon is átütött a sok-sok városi-falusi proletár k-ontott vére. Olyan szervezetforma kellett: amelynek nincs bűze. így gondolkodtak a fiatalabb kubikosok is. És ezekre leheteti számítani. A sok különböző „új-eszmés-talajtkereső" hangja, alakja se tetszett, ámbár papagájmódra betanultak szegényeknek tetsző szavakat és alkalomadtán parasztosan köptek. Naponta újabb pártok, egyéni törekvők jöttek. Tanulmányozták a rejtelmes parasztlelket, hogy alkalmas rétegébe elszórják szellemük magvait. E parasztfogásra beállított törtetők nem ismerték fel az agrárproletárok értelmében, érzésében történt nagy változást, a Nagy Októberi Forradalom és a proletárdiktatúra hatását. <102