Békési Élet, 1970 (5. évfolyam)

1970 / 1. szám - Kiss Ferenc: Az oktatási reform, közelebbről a fizika tanításának néhány tapasztalata Békés megye középiskoláiban

nak mintegy 1/3-át teszi ki. Hát akkor mi a baj — kérdezhetnénk —, hiszen csak ennek a megtanulása a kötelező? Ennyire azért nem egyszerűsíthető le a kérdés, mert akkor a tantervi követelmények nem valósíthatók meg, s az eredmény a nagyon gyenge átlagú felmérések sorozatához vezet. Mi teszi ezt a viszonylag kevés törzsanyagot sokká? Egy ellentmondásnak tűnő tapasztalat szerint: több esetben a tananyag igényes feldolgozására törekvő tanári munka, a már részletesen taglalt hibákon kívül. Egy-két érv ennek a kijelentésnek az alátámasztására. A tantervi utasítás a következőket írja elő: „erősítenünk kell a tantárgy „kísérleti fizika" jellegét, mind a tanári kísérletezés, mind a kötelező fizikai gyakorlatok révén". Az előbbin főként mérőkísérleteket érthetünk, az utóbbi sajnos még több ok miatt is nem vagy legalább is részben nem valósítható meg minden iskolában. Nagyon időigényesek az órán végzendő mérőkísérletek. Pl. a III. osztályban a feszültség-relatív megnyúlás — grafikon felvétele a tanulók közreműködésével éppenhogy elvégezhető. Feladatok az órán kialakított nagyon fontos fogalmak (arányossági határ, nyugalmassági határ, folyási határ, szilársági határ) elmélyítésére egyszerűen nem oldhatók meg, nem beszélve a „megjegyzésben" rejlő s a lényeget tartalmazó elvi megállapításokról. Vagy a rezgőmozgást tekintve, melyre — a rezgő rendszereket kivéve — 4 óra jut, csak a rezgésidőt megadó összefüggés meghatározásához végzendő kísérletsorozat a következőkből áll: 1. Értéktáblázat felvétele a rezgő tömegek és a rezgésidők közötti összefüggés megállapítására. 2. Értéktáblázat felvétele a rezgésidő és a rezgésállandók közötti összefüggés megállapítására — nem beszélve arról, hogy a rezgésállandók meghatározása még külön méréseket igényelt. Az értéktáblázatok elemzése átnyúlt a következő órába, melyet így csak részben lehetett feladatok megoldására fordítani. Még más példákat is lehetne említeni mind a II., mind pedig a IV. osztályos könyvből. Minden tanár fél attól, hogy elmarad az anyaggal és az ilyen „elcsúszásokat" rendszerint a gyakorlásra szánt órákon hozza be. Az is igaz ugyan, hogy a „megjegyzéseket" csak akkor és ott szabad tárgyalni, ahol lehetőség van rá — mégis egyes esetekben a fogalmak alapos elmélyítése vagy pl. a világnézeti nevelés lehetőségeként való kihasználása érdekében nem tehetjük meg, hogy ne foglalkozzunk velük. Pl. a Pascal-törvény vagy a Bernoulli-egyenlet tárgyalása azt a meggyőződést erősíti a tanulókban, hogy az energiamegmaradás törvénye fundamentális természeti törvény. A tükrök leképezési törvényét követően egy „megjegyzés" foglalkozik a leképezési törvényben szereplő mennyiségek előjelével. Domború tükrökkel kapcsolatos feladatot nem tudunk megoldani, ha a „megjegyzésben" foglaltakat nem tárgyaljuk. Az előbbiek vezetnek arra, hogy az amúgy is kevés feladatok megoldására vagy összefoglalásra szánt órák száma tovább csökken. Nagyon jól mutatja a feszített tempót a könyv szerzői által ajánlott tananyagbeosztás is. (A helyzet az óraterv és a tananyag átrendezésével lényegében nem változik.) Fel84