Békési Élet, 1970 (5. évfolyam)

1970 / 1. szám - Kiss Ferenc: Az oktatási reform, közelebbről a fizika tanításának néhány tapasztalata Békés megye középiskoláiban

2 X 3—4 feladatot. Az utóbbi esetben ez 6—8 feladat. Ezek minősége pedig feltétlenül jobb a közepesnél, mivel ez komoly erőpróbát kell, hogy jelentsen. Az is. de kiknek? Az elégségeseknek és a közepeseknek, akikből elég szép számmal vannak az osztályokban. Ök a legjobb esetben is egy-egy részproblémával képesek megbirkózni. De mit osztályozok ebben az esetben? Mit. jelent az elégséges vagy a közepes jegy? Jelent-e felmérést az ilyen dolgozat? Aligha. Egy másik szélsőséggel is találkozunk. Módszertani cikkekben olvashattunk róla. a tanévet megnyitó tanácskozásokon is szó esett arról, hogy nem mindig indokolt csupán számítással megoldható feladatokat kitűzni, lehet szöveges indoklást igénylő gondolkodtató problémákat is felvenni a feladatok közé. Többen olyan „feladatot" vettek a dolgozati példák közé, amelyek megoldása, illetve a rájuk adandó válasz egyszerűen a törzsanyag reprodukálását jelentette. Ez természetesen ismét jó jegyeket eredményezett. Nyilvánvaló azonban az. hogy az így nyert átlagosztályzatok nem fedik a tantervi követelményeket. mögöttük nincs ténylegesen ekkora tudás. Természetesen vannak más, az új tanterv szelleméhez illő próbálkozások, sőt jónak bizonyult módszerek is. A Gyulai Erkel Ferenc Gimnázium fizika munkaközössége a megyében az eddigiektői eltérő módszert dolgozott ki. Erről jelent meg cikk „A fizika tanítása" folyóirat 1968. évi harmadik számában Sümegi Lászlótól. A Békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnáziumban a tanterv által előírt dolgozatokat és a tervszerűen végzett felméréseket, a Mezőberényi Petőfi Sándor Gimnáziumban egyes témák kapcsán több alkalommal az óra elején 5—8 percet igénybe véve a folyamatos információszerzést szolgáló röpdolgozatokat (a 4—5 röpdolgozatot egyetlen jeggyel értékelik) a következő szisztéma szerint íratják: A hagyományos dolgozatoktól eltérően nem 3—5, hanem 6—7. esetleg 8 feladatot tartalmaznak. Ezek viszont a differenciáltság elvének megfelelően nem azonos vagy közel azonos nehézségi fokúak, hanem a tantervi minimumnak megfelelők, éppen úgy vannak közöttük, mint a jeleseket is komoly erőpróbára tevők, no meg a közepeseknek és a jóknak valók. A lényeg az, hogy minden tanuló megtalálja közöttük a képességeinek és a képzettségének legjobban megfelelőket, és azokkal foglalkozik. Az értékelés megfelelő pontrendszerrel történik. A tanulók lényegesen aktívabbak, mint eddig, hiszen szinte egyikük sem kezd eleve reménytelenül -a munkához. Ez természetesen nem jelenti feltétlenül azt, hogy minden esetben számszerűen — az átlagot tekintve — jobbak lesznek az eredményeik. De megfigyelhető az osztályzatelosztás lényeges változása: sokkal kevesebb az elégtelenek száma, igaz ugyan, hogy a jelesek száma is csökken. Ami nagyon fontos: az így nyert osztályzatok lényegesen jobban, pontosabban fejezik ki a tanulók tudását, és az megnyugtatóbb a tanár és diák számára egyaránt. Nagyon hiányoljuk az úgynevezett gondolkodtató feladatokat is tartalmazó megfelelő feladatgyűjteményeket. Az ilyen irányú munka megfelelő fejlődésének ezek fontos feltételei, segítői lennének. Sok gondct okozott és okoz a tankönyvek megfelelő használata segédkönyvek nélkül, de nem kevesebb probléma adódik abból, hogy igen nagy a tankönyvekben az anyag. Az úgynevezett törzsanyag ugyan oldalszámra nem sok, hiszen a III. osztályos, 360 oldalas könyvben becslésem szerint az anyag6* 83