Békési Élet, 1970 (5. évfolyam)
1970 / 1. szám - Kiss Ferenc: Az oktatási reform, közelebbről a fizika tanításának néhány tapasztalata Békés megye középiskoláiban
konkrét segítséget, ötleteket kapjanak szaktanáraink, s hogy azok. akik az új módszerek kidolgozásának fáradtságos és nem mindig hálás munkáját végzik, további bátorítást, mások pedig a munka megkezdéséhez inspirációt nyerjenek. összefüggésben van ez a feldolgozási mód egy másik problémával is: mégpedig a számonkéréssel. Ma is nagyon sokan a pedagógusok közül, nem beszélve a szülőkről, de szerencsére nagyon ritka esetben, az iskolák igazgatóiról, csak azt tartják ..igazi" feleletnek és az erre adott érdemiegyet igazinak, amelyet.a tanuló a táblánál produkál, s amelyre az osztály nvilvánossága előtt többé-kevésbé indokolt osztályzatot kap. Ennek a megszokottságnak vaev talán kényelemszeretetnek következtében az órák nagy részén ilven módon felel 1—2 tanuló legalább 15—20 percig. Ezek a feleletek stílusukban követik az új anyag feldolgozásának előbb leírt módját, azaz az esetek nagv többségében egyszerű reprodukálásról van szó. Részletesen lehetne taglalni azt, hogy a feladott ismétlő kérdések között is szép számmal vannak teli o <5"^ ötletszerűek stb. Pedig a tankönyvek itt is nagyszerű segítőtáraknak bizonyulnak. Az órán fel nem dolgozott, általában a törzsanyagot követő kfsérletek, kérdések, feladatok lehetővé teszik a differenciált számonkérést különböző nehézségi fokukból eredően egyrészt, másrészt a számonkérésnek ilyen módja arról is meggyőzne bennünket, hogv tanulóink teljesítményképes tudással rendelkeznek-e? Természetesen a szaktanárok is állíthatnak össze ilyen kérdéseket. Többek között az Orosházi Táncsics Mihály Gimnáziumban tapasztaltam ilyen irányú munkát. Ezek esetleg a több anyagrészben reilő problémákat összehasonlító kérdések, amelyek a koncentráció megteremtésének jó lehetőségei is — a jobb felkészültségű tanulóktól a feldolgozott an vag alkotó alkalmazását igénylik, és az ún. „szép", „nagy" felelet ezáltal még szebbé lesz. Nagyon szenvedélyes vitákat váltottak ki a Köznevelésben dr. WelkerOttó, Medvegy Antal és Laki Pál által közölt cikkek. Az ezekből egyértelműen levonható következtetés: Az ún. ..egy lépcsős" számonkérésnek is van létjogosultsága, hiszen rengeteg érv szól mellette, ugyanakkor a folyamatos információ-szerzés alakít ki az előbbivel együtt megnyugtató és igazán értékelhető képet a tanulók felkészültségéről. Míg ez utóbbi mindennanos gvakorlattá válik, sokat kell dolgoznunk, kedvezőbb személvi és tárgvi föltételeket kell teremteni, és főként szemléletbeli változást kell elérnünk. Ez utóbbira a szóbeli feleletekkel egyenértékű írásbeli számonkéréssel kapcsolatban kell először törekednünk. A jelenlegi helyzet legfőbb jellemzője ugyanis az, hogy nem tisztázottak az írásbeli számonkérés funkciói. Szerintem a tanév elején (esetleg év közben is) kimondottan a felmérés, tájékozódás céljából íratott dolgozatoktól eltekintve, a kitűzött feladatok minőségét, jellegét a dolgozatok két funkciója határozza meg: egyrészt számonkérjük a feldolgozott anyagot, másrészt felmérjük kisebb-nagyobb területen tájékozottságukat. A felmérő jelleg szinte kötelezően előírja azt, hogy a dolgozatok feladatai differenciáltak legyenek. Ma ugyanis pl: az úgynevezett nagydolgozat írásakor következő a mindennapos gyakorlat: kiválasztanak 3. maximum 4 feladatot, esetleg, ha A—B oszlopokat jelölnek ki, akkor 82
