Békési Élet, 1970 (5. évfolyam)
1970 / 1. szám - Kiss Ferenc: Az oktatási reform, közelebbről a fizika tanításának néhány tapasztalata Békés megye középiskoláiban
Ezt az óratípust, illetve órabeosztást tekintve azonnal látjuk a kettős veszélyt: nagyon könnyen sablonná válik, mint ahogy a statisztikából kiderült részben azzá is vált, másrészt csak látszólag biztosít arányos felépítést, és legtöbbször az óra legfontosabb része, az új anyag feldolgozása sínyli meg a mindent akarást. Ezeknek az óráknak is van létjogosultságuk, de csak kellő megfontolás után, akkor, ha a tárgyalandó anyagrész mennyisége és minősége azt lehetővé teszi. A „vegyes típusú" órák magas százalékarányának több oka van. A látogatások során kiderült, hogy a tanárok egy része az osztályok összetételét. tanulmányi színvonalát, még ha ismerte is, az év elején a tanévre való felkészülés során és a tényleges napi munka kapcsán figyelmen kívül hagyta, vagy legalábbis megelégedett annak emlegetésével, hogy ..rettenetesen gyenge társaság", vagy: ..nem érdekli ezeket a fizika" stb. Azaz a távlati terv — vagyis a tanmenet — és az óravázlat nem tükrözi azt, hogy milyen képességű tanulókkal kell dolgozniuk. Ez a tanmenetekben a tantervi követelmények — ismeret, jártasság, készség — megfelelő bedolgozásában jutna kifejezésre, és ugyanakkor szinte előírná a mindennapi munka során a differenciáltság elvének megvalósítását. A tankönyv, felépítésénél fogva, ezt lehetővé teszi; hiszen megtartva a kötelezően előírt törzsanyagot, az osztály átlagos nívójának megfelelően lehet feldolgozni a bevezető és gyakorló kérdések, kísérletek, feladatok, megjegyzések kisebb-nagyobb részét. Ezeknek a kiválasztása az órára való felkészülés során kellene, hogy történjék. Az átnézett óravázlatokból az derült ki. hogy a tanárok egy részének felkészülése ilyen szempontból kevésbé tudatos. Átnézik ugyan a kérdéseket, kísérleteket, de elég gyakran abba a hibába esnek, hogy megpróbálják az órán mindet feldolgozni, esetleg bemutatni, ami a vegyes típusú órán természetesen nem sikerülhet. Ennek következménye azután a mind gyakrabban elhangzó utasítás a feleltetés után. hogy „tessék a könyvet becsukni" — s folyik az új anyag feldolgozása úgy, mintha a könyv pusztán az otthoni tanulás célját szolgálná, s nem lenne az iskolában folyó munka eszköze is. Az óra végén azután kinyittatiák a könyvet, hogy a házi feladatot kijelöljék. A megtanulandó anyagrész így óráról órára nem túl sok. hiszen pl. a ITT osztályos könvvben a hullámok visszaverődése és törése témánál az ábrákat leszámítva, fél oldal. A szorgalmas, esetleg gyengébb képességű tanulók is, nem beszélve a jobbakról, képesek ezzel megbirkózni, ebből beszámolni, és így bennük is és a tanárban is az a hamis illúzió ébredhet, hogy a tantervi előírásoknak megfelelően tudják a fizikát, hát még ha az egyszerűbb, képletbe helyettesítést igénylő feladatokat is meg tudják oldani. Ez a módszer nagyobb szerephez juttatja a prelegálás révén a tanárt az órán, mint amilyenre szükség lenne, és passzivitásra ítéli — legalábbis időlegesen és részben, a tanulókat. Pedig az osztályok összetételének — képzettség, képesség, tanulmányi eredmény, akarati tulajdonságok stb. — figyelembe vétele, csak az első lépése a csoportos oktatási forma megvalósításának. Nagyon biztató kísérleteket folytat a sarkadi gimnázium fizika tanári munkaközössége a feladatmegoldó- ,gyakorló- és a számonkérő órákon ilyen vonatkozásban. Nagyon jó lenne, ha ilyen témájú cikkek jelennének meg a szaklapokban, hogy 6 81
