Békési Élet, 1970 (5. évfolyam)
1970 / 1. szám - Kiss Ferenc: Az oktatási reform, közelebbről a fizika tanításának néhány tapasztalata Békés megye középiskoláiban
kevesen meditálnak azon, hogy miért volt szükség az oktatási reformra, s többek között, ennek következményeként az új tankönyvek bevezetésére. Az élet eljárt a régi könyvek fölött. Azok sem tartalmukban, sem felépítésükben nem feleltek meg a fokozódó követelményeknek. De hogy a reform nem lezárt folyamat, s a mostani tankönyvekkel kapcsolatosan is felmerülnek majd különböző problémák, melyek megvitatása elől nem lehet kitérni, azt bizonyítja pl. a hőtan, amelynek tanítása, illetve tankönyvi feldolgozása máris vitatéma volt. Fényes professzor és munkatársai szerint alapvető revízióra szorul a hőtan középiskolai tanítása — ezzel kapcsolatos tényleges kísérleteik eredményét középiskolai tanári ankéton ismertették, kiváltva ezzel sokak helyeslését, illetve ellenvéleményét. De melyek is azok a követelmények, melyeket minden tankönyvvel szemben támaszthatunk mindennapi használatát és tartalmát illetően? A tankönyvek a korszerű ismeretek átadásának és elsajátításának olyan eszközei kell, hogy legyenek, melyekkel minden tanár jól és eredményesen dolgozhat. és minden tanuló a maga képességeinek, képzettségének és érdeklődésének lehető legjobb kielégítésére használhat. Lényegében ezzel kapcsolatos a „Tanterv és utasítás" következő előírása: ..a fizikatanítás fő feladata, hogy megismertesse a tanulókkal azokat a fizikai jelenségeket és rajtuk keresztül azokat az alapvető természeti törvényeket, melyek a mai technikának és a technika fejlődésének alapját alkotják." Ez nyilvánvalóan azt jelentette, hogy az oktatást, illetve a tananyagot (könyvet) modernizálni kellett. De hogyan? A tanulók befogadóképessége egy bizonyos határig fokozható ugyan, de mégis véges. A tudományok feilődése, s az ebből eredő információk száma viszont határtalan. Olyan módon modernizálni az ismeretanyagot, hogy egyre több és több átadásra törekediünk. képtelenség, hiszen már így is nagy a közlésre szánt anyag. Azt sem tehetjük, hogv mindig a legmodernebb ismereteket oktassuk, hiszen ezek alapvető gondolatainak közlésre érése is éveket tesz ki, nem beszélve a technikai akadályokról. Az egyedül iárható útnak az látszott és látszik, hogy jól szelektált oktatási anyag elsaiáttítatása során, alapismereteket nyújtva, önálló gondolkodókészség birtokába juttassuk tanulóinkat, hogy az iskolából kikerülve — legalább is nagyobb részük — érezze, értse a természettudományokban bekövetkező fejlődést, változást, hiszen az embereket körülvevő technika fejlődése, ezek függvénye. A régi tankönyvekben az egyes órák anyagának feldolgozása minden tanuló számára az első betűtől az utolsóig, kötelező volt. Abból aligha lehetett kihagyni valamit úgy, hogy a tananyag belső logikája azt meg ne sínylette volna. Az új tankönyvekben érvényesül, többek között a differenciált felépítést, tárgyalásmódot is biztosító következő tantervi előírás: „Az egyes fizikai témakörök feldolgozása minden lehetséges esetben kövesse a tapasztalat (élmény) — jelenség-, problémafelvetés-, kísérlet, megfigyelés-, elemzés-, általánosítás — alkalmazás logikusan kiépített útját." Minden óra anyagát egyszerű kérdések és kísérletek vezetik be, melyek79