Békési Élet, 1970 (5. évfolyam)

1970 / 1. szám - Dr. Krupa András: Negyedi káposztatermesztők Csanádalbertin és Nagybánhegyesen

rozst. De vitték és árusították a házilag savanyított káposztát is, főként tavasszal, amikor másból nem lehetett pénzt szerezni. „Kurjogattuk: Savanyó kápusztát vegyenek!" Magtermesztés A magtorsát, a magkáposztát a káposztatermellő gazda mielőtt kivágták a káposztát, válogatta ki. Lehetőleg a legjobb fejeket: alacsony, minél laposabb, kemény, egészséges és szép káposztafejeket. Ezeket bottal jelölte meg. annyit, amennyire szükség volt. Amikor elérkezett az ideje, tövestül kihúzták, hazavitték, és párosával árokszerű verembe rakták. A tő körül földdel tömték meg, szalmával letakarták, vagy ledeszkázták, ahogy a bulgárkertészeknél látták, majd az egész vermet befődelték. Tavasszal, amikor már nem várható fagy, kibontották a vermet, a káposztát egyenként kiszedték. Letisztogatták az öreglevelektől, hogy csak a friss levele látsszék. Elég ritkán, egymástól mintegy félméternyire, sorba ültették ki. A földet gondosan hozzányomkodták, sőt, egészen a fejig fődet húztak rá. így hamarabb és jobban megilledt a magkáposzta gyökere. Egykét hét múlva levelet hajtott, tovább nyőtt felfelé. Hogy a virágzáskor a levelei, ill. a szára le ne törjön, mellé karókat ütöttek be, s hozzájuk kötötték. A mag, időjárástól függően, úgy Péter-Pál táján ért be. A szebbjén néha 10 liter mag is megtermett. Ha barna volt, a szárat késsel levágták, és a padláson vagy napra kiterítették. Mikor látták, hogy kemény már a mag, kimorzsolták, szélen kitisztították. Zacskóban száraz, szellős helyen, rendszint palláson tartották. A káposztamag 4—5 évig is eláll. A vidéken nagy volt az értéke, s mivel hasonlított a repcemagra, néhány furfangos ember a repcemagot káposztamag gyanánt adta el. Házi felhasználás A háztartásban nagyon sokoldalúan dolgozták fel, ill. hasznosították. Legáltalánosabb a savanyittás. Minden termelőhagyott magának bizonyos menynyiségű káposztát. Ennek egy részét az apróbb, a bugyborik (laza, puhafejű) és a kidurrogott káposzta, tehát ami eladhatatlan (a rongya) volt, alkotta. A káposztát letisztítva, a torzsáját kivéve, kézi fagyalúval nagy kosárba vagy vájlingba szelték. Ezt két ember vitte a két-háromszáz literes hordóba (2—3 mázsának felelt meg). Meghatározott mennyiséget raktak bele, ez volt az első sor. Minden sort külön megsóztak, megfűszereztek: köménymagot, vereshajmát, piros csöves paprikát és sót tettek bele. (A saját szükségletükre' kis hordóban készült káposztához sokan hozzáadtak tormát és borsot is.) Egy férfi megmosta a lábát, belement a hordóba, és a megsózott káposztát addig gyúrta míg lére nem gyütt. Ezt mindaddig folytatták, míg tele nem lett a hordó. Ezután megmosott, tiszta deszkákat raktak a tetejére, s ezeket nehéz kápusztakövekkel lenyomatták, nehogy savanyodáskor megforduljon a 74