Békési Élet, 1970 (5. évfolyam)

1970 / 1. szám - Szilágyi Miklós: A Gyulai Képkeretlécgyár alapítása (Adatok Grünfeld Jakab üzemszervezeő tevékenységéhez)

vizsgálatra, sajnos, nem vállalkozhatunk.

4 A rendelkezésünkre álló adatok csak annak dokumentálására elégségesek, hogy milyen úton fejlődött Grünfeld asztalosműhelye részvénytársasági tulajdonú és specializált kisüzemmé. Grünfeld Jakab korszerűsítési törekvései A magyar asztalosipar a századforduló idején — a bőséges nyersanyagbázis ellenére — rendkívül fejletlen volt. A faipar termelési értékének mintegy 70%-át a fakitermelés és fűrészárugyártás szolgáltatta, s az asztalosipar részesedése alig 12%-os volt. Ez a kismértékű asztalosipari feldolgozás is zömmel kisipari műhelyekben történt. 1906-ban pl. a vállalatok 99,57%-a kisipari műhely volt, mely műhelyek a termelési érték 82%-át produkálták.

5 Az ebben a korban legjelentősebb bútorgyárak is csak az 1870—1880-as évek táján tértek át a manufakturális termelésről a gépi erejű famegmunkálásra, amikor „nyugaton már mindenütt a gép és a tőke jut uralomra a bútorgyártásban."

6 Az asztalosipar ilyen jellegű általános adatait ismerve bátor, az újítások iránt fogékony kisiparosnak minősíthető Grünfeld Jakab, aki 1905—1906-ban műhelyének gépesítését határozta el. Grünfeld 1898-ban — 25 éves korában — lett önálló, s mint a kereskedelmi miniszterhez írott egyik kérvényében kifejtette: ,, . . . 8 évi fáradságom működés után, belátva azt. hogy a kis-ipar csak úgy tudja a nagyiparral szemben a versenyt felvenni, ha a technika fejlődését igénybe veszi, és műhelyébe gépeket állít fel, azt tettem én is, az az egy szalag fűrészt marógéppel, egy gyalugépet és ezeknek meghajtására egy 4 lóerejű villamos motort állítottam be."

7 A kérvény, melynek csak a tényeket közlő részletét idéztük, egy aktatologatással, szándékos rosszakarattal terhes ügynek csupán egyetlen irata. Amikor ezeket a sorokat megfogalmazta Grünfeld, már tapasztalhatta, hogy őt, a szociáldemokrata párt egvik vezetőjét, a város és a megye hivatalosai elsősorban „veszélyes elemnek", s nem az ipari fejlődésért áldozatokat hozó kisiparosnak tekintik. A gépek beszerzése után — 1905. december 2-án — levélben jelentette a műhely átalakítását Gyula város tanácsának, a bejelentés „szíves tudomás vételét kérve". A tanács azonban az ő esetében szükségesnek tartotta, hogy az aradi iparfelügyelőséghez forduljon tanácsért, megkérdezvén, hogy az asztalosok gépi berendezése telep-engedélyezés tárgyát képezi-e. Ez a „körültekintés" a tanács korábbi gyakorlatával is ellentétben volt, Grünfeld ugyanis később arra hivatkozik, hogy „alig egy éve egy másik kisiparos társam midőn gépeket állított fel. egy egyszerű bejelentésre Gyulaváros tanácsa tudomásul vette a gépek felállítását, s telep engedélyt tőle nem kívánt." Az iparfelügyelőség válaszában a kereskedelmi miniszter 49545'IX. 99. sz. rendeletét idézte, mely — véleményük szerint — kötelezi az asztalosműhelyt gépi erőre átállító kisiparosokat telepengedély beszerzésére. Ezután a tanács erre a szakvéleményre hivatkozva utasította Grünfeldet a telepengedély iránti kérelem beadására. A telepengedély megszerzése — amint az ügy vonatkozó irataiból kiderül 4* 51